Ki lesz a Gyűrűk ura? A 2020-as év politikai tétjeiről írt Asztalos Csaba
szemle 2020. január 07. 16:06, utolsó frissítés: 2020. január 13. 11:29A "Gyűrűk ura"-jelenség mutatja a romániai félelnöki rendszer korlátait, valamint a résztvevők alkalmatlanságát arra, hogy egyensúlyt teremtsenek a konfliktusok helyett, állítja a szerző.
2020-ban helyhatósági és parlamenti választások is lesznek Romániában, amelyek eredményei meghatározzák az erőviszonyokat a következő ciklusra. Mivel a hatalomra kerülők a következő négy évben nem kell semmiféle választásokra készüljenek, nem lesznek nyomás alatt, így lehetőségük lesz az ország modernizálására - írja a G4media.ro-n megjelent elemzésében Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke.
Mint kifejti, azokat a tényezőket elemzi, amelyek befolyással lehetnek arra, hogy egy kényelmes többséggel rendelkező politikai hatalom alakul-e ki, amely koherens politikát folytat 2024-ig, vagy sem. Ennek fényében a szerző szerint az év elején két komoly kérdés merült fel a belpolitikában:
1 - a kétfordulós polgármester-választársra való áttérés, illetve a visszatérés ahhoz a gyakorlathoz, hogy a megyei tanácselnököket ne közvetlenül válasszák, hanem a képviselők szavazzák meg
2 - az előrehozott választások
Asztalos szerint a választási rendszer módosítása a jobboldali pártoknak, illetve a kis pártoknak kedvezne, amelyek jobb eséllyel indulnának egy kétfordulós polgármester-választáson. A jelenlegi helyzet azoknak az alakulatoknak előnyös, amelyek rendelkeznek polgármesterekkel és megyei tanácselnökökkel. A polgármesterek és a megyei tanácselnökök megválasztására vonatkozó változtatásoknak azonban jogi akadályai vannak, az Alkotmánybíróság 2012-ben egy hasonló ügy kapcsán kifejtette, hogy nem jogszerű a választások időpontjához közel (egy évvel előtte) módosítani az eljáráson.
Az alkotmányossági problémák miatt pedig a jobboldali alakulatok kénytelenek lesznek összefogni és közös polgármester- illetve megyei tanácselnök-jelölteket állítani a tisztségben levő PSD-sek előnyének csökkentése érdekében. A legfontosabb helyszín e téren Bukarest, ugyanis komoly szimbolikus jelentőséggel bír az, hogy ki nyeri a főpolgármesteri tisztséget. Itt a baloldali jelöltnek, a jelenlegi főpolgármesternek nincs konkurenciája, a jobboldalon viszont négy jelölt is van.
A szerző szerint jó példa az ilyen helyzetek megoldására az, ami 2019 őszén Budapesten történt, ahol az ellenzék közös jelöltet állított és győztek. Ezt két előválasztási forduló előzte meg, melyek közül a másodikban közel 70 ezren vettek részt. Igaz, a magyarországi ellenzéknek is meg kellett kóstolni párszor a vereség ízét, mire kialakult az összefogás - teszi hozzá. Úgy véli, az előválasztások jelenthetnék a megoldást Bukarestben a jobboldal számára, azonban egy ilyen jellegű együttműködés egyelőre nem valószínű.
A jelenlegi választási rendszer egy polarizációhoz vezet, áll még az írásban, – a helyhatósági funkciók zömét a két nagy párt, a PNL és a PSD jelöltjei szerzik meg. Az USR-nek, melynek egyik fő célja ezen kétpólusú rendszer megszüntetése, nehéz dolga lesz. Az USR, a PMP és az ALDE zsarolhatják a PNL-t – a kispártok ugyan nem indulnak túl sok eséllyel komoly pozíciókért, a PNL esélyeit viszont jelentősen ronthatják. Fontos tényező ezek mellett, hogy milyen mértékben tudnak a pártok területi szervezetei mozgósítani, illetve hogy mekkora ismertséggel rendelkeznek a jelöltek.
Románia az alaptörvénye szerint félelnöki rendszer, ami „együttélésre” (coabitare) ítéli a három legfontosabb politikai szereplőt: az elnököt, a kormány és a parlamentet. Ez jelentős feszültségekkel járt, elsősorban 2005-öt követően, azóta ugyanis – kevés kivételtől eltekintve – olyan helyzetek álltak elő, amikor az említett szereplők más-más politikai alakulathoz tartoztak.
Egyesek szerint ez jó dolog, mert nem koncentrálódik túl sok hatalom egyetlen kézben. A következmény viszont az volt, hogy nem tudott kialakulni egy egységes fejlődési irány, melyet mindenki betart, nem sikerült leszögezni közösen, melyek a prioritások, és nem sikerült megalkotni egy ország-projektet sem.
Hogy miért nem sikerült jól kormányozniuk közösen ezeknek az intézményeknek? Mert nem dőlt el a kérdés, hogy: Ki a Gyűrűk ura? Kié a hatalom?
A szerző szerit az elnök is magáénak mondja, mert a közvetlen választások következtében neki van a legnagyobb legitimitása, illetve ő a titkosszolgálatok feje, a miniszterelnöknek viszont komoly befolyást biztosít a mögötte álló kormány és a rendelkezésére álló erőforrások. Ebben a konfliktusos helyzetben időnként felbukkan a parlament és az igazságszolgáltatás is. A "Gyűrűk ura"-jelenség mutatja a romániai félelnöki rendszer korlátait, valamint a résztvevők alkalmatlanságát arra, hogy egyensúlyt teremtsenek a konfliktusok helyett.
Asztalos következtetése, hogy a politikai elit mindeddig nem volt képes egy alternatívával előállni, ami a rendszer hibáit kiküszöbölte volna. A politikai osztály előnyben részesíti a kisebbségi kormányzást, valamint a zavaros hatalmi helyzeteket, amelyek időnként leblokkolják az ügyeket. Jelenleg is egy ilyen leblokkolt helyzet áll fenn a parlament és a kormány között, ezért van például az, hogy a kormány felelősségvállalással fogad el törvényeket - fejtegeti.
A parlamenti többség nem akar előrehozott választásokat, mert abban bízik, hogy növekszik a támogatottsága, míg a kormánypárténak csökken, mivel követnek el hibákat és amúgy sincs lehetőségük egy komoly modernizálási program elkezdésére. Emellett a PNL-ben sincs egységes álláspont az előrehozott választásokra nézve, itt a „zavar az erőben” típusú jelenséggel van dolgunk.
Következtetések
A 2020-as választási év tétje tehát egy olyan döntéshozó testület megalakulása, mely jelentős többséggel rendelkezik és erős, az elnökével megegyező politikai színezetű kormányt képes alakítani.
Szükséges egy jelentős támogatottsággal rendelkező országprojekt kezdeményezése és gyakorlatba ültetése, melynek köszönhetően Románia elmozdulna Európa perifériájáról.
Egy modernizálási projektnek – a teljesség igénye nélkül – a legfontosabb elemei a következők kellene legyenek: tanügy, egészségügy, nagy infrastruktúra, alkotmányreform, igazságügy és közigazgatási átszervezés.
Nyilván, az ország-projektre vonatkozó elvárások akkor is fennállnak, ha a választások során az elnök-kormány-parlament felállás politikai szempontból másként alakul. Minden a politika vezetők bölcsességén múlik majd.