Jogilag mennyire helytállóak a ditróiak kérései a helyi pékség felé?

Szőcs Izabella 2020. február 14. 15:56, utolsó frissítés: 2020. február 18. 11:20

Szőcs Izabella munkajogászt kértük fel, hogy elemezze ki a ditrói lakosság egy része által aláírt petíciót.

A ditrói pékek ügye kapcsán kaptam felkérést arra nézve, hogy egy szakmailag megalapozott véleményt írjak a témában, mivel kutatási területem az Európai Unió munkajoga. A cikkem alapjául, a szerkesztőség kérésére a ditróiak által megfogalmazott nyílt levelet fogom tekinteni, és megpróbálom megvizsgálni, jogilag mennyire helytállóak annak az 1800 személynek a kérései, akik aláírták a petíciót.

- rendes szabadság kiadásának elmulasztása - 144. cikk.
- túlórákra kötelezés és annak kifizetésének megtagadása - 120. cikk., 2. bek., 122. cikk.
- embertelen bánásmód, verbális, érzelmi bántalmazás - 39. cikk., 1. bek. e.) f.)

A Munka Törvénykönyve tartalmazza ezen előírásokat és természetesen nagyon súlyos következményekkel jár a megszegésük. Például a túlórák kifizetésének megtagadását 1500-3000 lejig terjedő büntetéssel sújtják (munkavállalónként). Az ilyen jellegű törvényellenes magatartást elsősorban a Munkaügyi Hivatalnál célszerű jelezni, mivel ők illetékesek a cég szankcionálásában, és kártérítést is lehetséges kérni peres eljárás keretében.

Érdemes odafigyelni ilyen esetben a bizonyítékok beszerzésére. A rendes szabadság kiadása nem kellene bizonyítási nehézséget jelentsen, mivel minden munkáltató köteles nyilvántartást vezetni a munkavállalók jelenlétéről, illetve szabadságáról. Ha ez nem létezik, már jogosan merül fel egy peres eljárásban a gyanú, hogy ténylegesen nem lettek kiadva a szabadnapok. A túlórákat szintén a jelenléti ívvel lehet bizonyítani (meg kell jelenjen, hogy mikor érkezett és mikor ment el naponta a munkavállaló), de ha ez valamilyen okból kifolyólag nem létezik, akkor tanukkal is lehet bizonyítani vagy a felek kihallgatása is jó eszköz erre.

Az embertelen bánásmód, verbális, érzelmi bántalmazás bizonyítása ennél bonyolultabb, de nem lehetetlen. Ilyen esetben elektronikus üzenetekkel (telefon, e-mail, facebook) kell bizonyítani vagy akár hangfelvételek, videofelvételek, tanuk segítségével.

- megsértette a kistérségi gazdaság fejlesztési és támogatási irányelvét, miszerint köteles elsősorban helyi munkaerő foglalkoztatására 56/2007 Sürgősségi Kormányrendelet 3. cikk. 1. bek. a.) pont. A legfelsőbb Semmitő- és Ítélőszékszék 3647/2010 sz. határozat joggyakorlatának figyelembe vételével 25/2014-es sz. Kormányrendelet 7. cikk 2. bek.

Az említett két kormányrendelet valóban a helyi munkaerő hiányát feltételként állapítja meg, annak érdekében, hogy külföldi munkavállalókat lehessen alkalmazni. Nagyon fontos viszont azt megjegyezni, hogy ez a kitétel egy bizonyos munkakörre vonatkozik. Más szóval, ha vannak olyan helyi személyek, akik pék szakképesítéssel rendelkeznek, és jelenleg munkakeresőként vannak bejegyezve a munkaügyi hivatalnál, akkor valóban nem megengedett a külföldi munkavállalók alkalmazása. Ahhoz, hogy a szóban forgó vállalat alkalmazni tudja a külföldieket, a Bevándorlási Hivatalnál ezt be kellett jelenteni, akik ez alkalommal ellenőrzik, hogy aktuálisan van-e olyan román vagy EU állampolgárságú, a munkaügyi hivatal hatáskörébe tartozó munkakereső személy, aki pék szakképesítéssel rendelkezik. Csak ezután lehet törvényesen alkalmazni egy külföldi személyt.

Az említett Legfelsőbb Semmitő- és Ítélőszék 3647/2010 sz. határozata pont egy olyan helyzetről szól, amikor ellenőrizték, hogy van-e olyan szakképesítésű munkakereső személy, aki román vagy EU állampolgársággal rendelkezik és abban a helyzetben voltak ilyen személyek, így ezért nem bocsátották ki a kínai állampolgár számára a munkavállalási engedélyt. Fontos azt megérteni, hogy ez az ellenőrzési eljárás előzetes, tehát amíg nem zajlik le, nem lehetséges törvényesen alkalmazni az illető szakembert.

Természetesen, csak feltételezni tudom azt, hogy ezek az eljárások megtörténtek a szóban forgó ügy esetében és azt is, hogy a pékek az 56/2007-es Sürgősségi Kormányrendelet előírásai szerint lettek alkalmazva, és nem rendelkeznek más jogállással az EU tagállamaiban. Mindenképp fontos, hogy a Munkaügyi Hivatal, esetleg a Bevándorlási Hivatal illetékes eljárni az ügyben, esetleg a bíróság kártalaníthatja azokat a személyeket akik pék szakképesítéssel rendelkeznek, munkakeresésben voltak és nem ők, hanem a külföldiek lettek alkalmazva. Ezeket a dokumentumokat szükséges felmutatnia a munkáltatónak ahhoz, hogy törvényesen alkalmazhasson egy külföldi állampolgárt (nem EU és EGT).

-közösség izgatása, hogy kizsákmányoló magatartást tanúsít a helyi lakosokkal szemben és harmadik országbeli munkavállalókat foglalkoztat.

Jogilag nem tudok érdemben hozzászólni a fentebbi kijelentéshez, de a kizsákmányoló magatartásra vonatkozóan az első pontban megfogalmaztam a törvény által előírt lehetőségeket. Az, hogy a harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatása izgatja a közösséget, nem egy legitim indok. Ezt nem is részletezném.

- szakmai végzettségüket igazoló dokumentumokat hozza nyilvánosságra, és annak hiteles másolatát a lakosság képviselőinek adja át
mutassa be a harmadik országbeli munkavállalók személyes okmányait és törvényesen szabályozott egészségügyi vizsgálati lapjukat

Itt két probléma merül fel:
Az első a személyes adatokra vonatkozik. A GDPR (Általános Adatvédelmi Rendelet) szigorúan tiltja a személyes adatok bármilyen kiadását/bemutatását/nyilvánosságra hozását. Ha ezt a vállalat megtenné, súlyosan megsértené a törvény rendelkezéseit. Az egészségügyi adatok a GDPR szerint különleges kategóriába tartoznak, tehát ezek titkos jellegét még szigorúbban szabályozza a törvény.

A második kérdés az, hogy kinek van és kinek nincs joga az aktuális törvényes keretek között bármit is kérni. Ez már az előző érvek során is felmerült, de itt fogom bővebben tárgyalni. A lakosság vagy a lakosság képviselői nem egy jogi értelemben vett entitás, és nem tud semmilyen hivatalos eljárást indítani, képviselni stb. Nem beszélve arról, hogy egy hivatalos eljárás indításakor minden esetben egy személyes érdeket szükséges felmutatni.

Ebben az esetben mi a „közösség” (nem létező jogi entitás) „érdeke” (a lakosság nyugalma, hogy nincsenek más bőrszínű/etnikumú személyek köztük)? Ha X helyi pék lenne munkakereső, abban az időszakban, amikor a külföldi pékeket alkalmazták és ad absurdum, a hatóságok átsiklottak volna ezen a tényen, akkor X megfogalmazhatna kéréseket első körben a vállalkozás fele, második körben a bíróságon a vállalkozással szemben. X, egy természetes személy, akinek az érdekei meg lettek sértve, mert nem ő lett alkalmazva (mint román, EU állampolgár), hanem egy külföldi, tehát nem ő kapta havonta a fizetést. A két tényállás között tehát lényeges különbség van. Továbbá, ha gyakorlati síkra lépünk: a Munkaügyi Hivatalnak van joga ellenőrizni a pékek jogi helyzetét, és ha esetleges illegalitásokat észlel, akkor büntetést tud kiszabni. Bármilyen más jogi vagy természetes személy, aki kárt szenvedett a pékek alkalmazása miatt, bírósághoz fordulhat, annak érdekében, hogy ez meg legyen térítve. Jogilag senki másnak nincs köze a pékek helyzetéhez.

A többi kérésnek morális jellege van, jogilag nem alátámasztható. Mégis érdemes a közvetlen és közvetett diszkriminációval kapcsolatos problémákat megvizsgálni, az Emberi Jogok Európai Bíróságának valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezését ebben a témakörben.

Címoldali fotó: Tőkés Hunor/Transindex