Talán ideje lenne a román kormánynak is elgondolkodni a feltétel nélküli alapjövedelem ötletén
Kulcsár Árpád
2020. április 03. 15:20, utolsó frissítés: 16:00
Újra sok helyen felmerült az egyetemes alapjövedelem biztosítása a járvány ideje alatt, és nem várt helyről is kerültek támogatói.
Engem személy szerint meglep, hogy míg világszerte szakértők és nem szakértők elgondolkodnak azon, hogy a koronavírus-járvány időszakára talán érdemes lenne a feltétel nélküli alapjövedelmet bevezetni, addig Romániában egyetlen komolyan vehető párt sem tűzte ezt ki ezt a zászlajára.
Például az EU országaiban is terjed egy petíció, ami néhány nap alatt 132 ezer aláírásnál tart, ebben uniós szinten követelik ennek bevezetését.
„Felszólítjuk az Európai Uniót, különösen az eurócsoportot, hogy hozzanak létre egy EU vezetésű gazdasági eszközt, hogy sürgősségi megoldásként támogassanak valamennyi EU-tagországot egy feltétel nélküli alapjövedelem gyors bevezetésében, hogy hatékony és egyszerű megoldást kínáljanak valamennyi európai polgárnak, akiknek anyagi és egzisztenciális biztonságát fenyegeti a koronavírus-válság.”
A petíciót az Európai Bizottság elnökéhez, Ursula von der Leyenhez és a Christine Lagardehoz, az Európai Központi Bank vezetőjéhez címezték.
A feltétel nélküli alapjövedelem koncepciója egyszerű: egy adott közigazgatási területen élők, legyen az állam, államszövetség vagy bármi hasonló, mindannyian kapnak egy akkora összeget, amely az alapellátásukat fedezi. Ez elvileg azt is jelentené, hogy a társadalombiztosításuk megszűnne és saját maguk kellene gondoskodjanak a felmerülő problémák megoldásáról az állam helyett. A finnek nemrég kísérleteztek ezzel, nagyon sok sajtóorgánum kárörvendően meg is írta, hogy mennyire megbukott, a valóság persze ennél árnyaltabb.
A jelenleg egyre nagyobb gőzerővel felénk száguldó, koronavírus okozta válság nem mindenkit egyformán érint, ez gondolom elég nyilvánvaló. Én például szerencsés helyzetben vagyok, van munkám és végezhetem itthonról, tulajdonképpen szinte alig változott valami, azt leszámítva, hogy nem kell naponta több kilométert menni a szerkesztőségig és kicsit egyhangúbban telnek a napok, illetve a helyszíni tudósítások is meggyérültek. Azonban az amúgy is nehéz, kiszolgáltatott helyzetben levők azok, akik most elveszítették a munkájukat. Az is tény, hogy a különösen veszélyeztetett csoportokra próbálnak azért most sok helyen figyelni, nekik az önkormányzatok rendszerint valamennyire segítenek.
A jelenlegi felmérések szerint a romániai munkavállalók negyede egy hónapig sem tudná eltartani magát a tartalékaiból, a szociális juttatások pedig annyira kicsik, hogy gyakorlatilag önmagukban a túléléshez is kevesek. Nagyon sok olyan szolgáltatási szektor van, ahol nagyon megnőtt a munkanélküliség, vagy éppen emberek ezrei veszítik el a munkájukat: éttermi személyzet, közszállítás stb. alkalmazottjai. Mások, mint például a független művészeti szcéna, bevétel nélkül maradtak ebben az időszakban. Ráadásul, amennyiben a pénzügyi válság is beüt az epidémia közben/után, akkor nagyon lassan fog visszaállni a fogyasztás a járvány előtti időszakra. Aki a vírus időszakában csődbe megy, nem tudni, mikor vághat bele ismét a vállalkozásba, mennyi pénze lesz egy ideig az embereknek kultúrára.
Mindeközben egy meglepő helyről érkezett a legerősebb kiállás a feltétel nélküli alapjövedelem mellett: Mitt Romney amerikai republikánus szenátortól, aki éppen nem a baloldal zászlóshajójaként ismert. Ha meg a kapitalizmus bástyájában sem elvetendő az ötlet, olyannyira, hogy állítólag maga az elnök is komolyan fontolgatja, ennek egy bizonyos változatát (azaz egyszeri ezer dolláros csekket küldene a lakosoknak), úgy talán az európai, a szociáldemokrácia vívmányaira erőteljesebben alapozó európai demokráciák is fontolóra vehetnék. Romániának azért is lenne különösen nagy szüksége erre, mert nem elég, hogy a hazai gazdaság roskadozik a terhek alatt, még a diaszpóra munkások is sokan elvesítették jövedelmüket, ez is hatalmas kiesést jelent, mert évi 3,9 milliárd eurót szoktak hazaküldeni, az meg elégséges ahhoz, hogy a hazai vásárlóerőt felpörgesse.
Az is a probléma, hogy a nyugdíjak sok esetben nagyon kicsik. Jelenleg Romániában a 700 lejt alig haladja meg a minimális nyugdíj, abból meg nem lehet megfelelően étkezni máskor sem, de járvány idején különösen nem. Nagyon sok helyen például már most elszabadultak az élelmiszer-árak, és a kormány nem tette egyelőre semmit, hogy ezt szabályozza (a szenátusban fogadtak el tervezetet arra nézve, hogy az alapélelmiszer- és gyógyszerárakat korlátozzák, de ez még egyelőre még csak kezdeti fázisban van). Szükség lenne egy megfelelő, például egy 1600 lejes összeget biztosítani mindenki számára: mármint Romániában szerintem senkinek sem szabadna havi ekkora összeg alatti jövedelemből élnie. Értelemszerűen, akinek ennél kisebb a nyugdíja, az nem pluszként kaphatná ezt az összeget, hanem helyette.
Romániában ugyanis nemcsak járványügyi, hanem nagyon régóta szociális válság is van. A Nép Ügyvédjének adatai szerint például 2019-ben 150 000 (!) gyerek feküdt le esténként éhesen. Nyilvánvalóan ez békeidőben is hatalmas szám és járványban különösen oda kell figyelni, hogy velük és családjaikkal mi történik.
Bár arról folyamatos viták vannak, hogy jó-e az, ha az emberek “ingyen pénzt” kapnak, és a feltétel nélküli alapjövedelmet számos támadás éri mind a neoliberális jobboldalról, mind a baloldal egy részéről, és nyilvánvalóan nem alkalmas a gazdasági válságot megoldani, a tünetek enyhítésére igenis hasznos lehet: nemcsak a lakosság egy része, hanem számos vállalat túlélése is függ ugyanis a fogyasztástól és hosszútávon a munkanélküliség elmélyülését is enyhíthetné.
A Világbank úgy számol, hogy több tízmillió emberrel fog megtörténni, hogy a mélyszegénységben ragadnak, pedig olyanokról van szó, akik a társadalmi mobilitás ívén már elindultak felfele. Mindamellett ezidáig szó sem esik Romániában arról, hogy valós mentőövet dobjon a politikum a legszegényebbeknek is. Nem tudni, mi lesz a hajléktalanokkal, a kisnyugdíjasokkal, a roma telepeken élőkkel. Itt-ott ímmel-ámmal tesznek valamit az önkormányzatok, de az nem változtat azon, hogy ilyenkor anyagi biztonságra és nyugalomra van szüksége mindenkinek, hogy a későbbiekben számítani lehessen rájuk.
Nyitókép: Linus Nilsson on Unsplash
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!