2020. november 27. péntekVirgil
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Magánzárka: élet egy zsil-völgyi kisvárosban 3. - Űrlapok útvesztőjében

Lőrinczi Csaba 2020. június 10. 15:17, utolsó frissítés: 15:17

Az E 104-ből E 121, abból pedig S1 lett. Feladtam.


Említettem már az első részben, hogy a Magyarországról Erdélybe való visszaköltözésem után mennyire nehézkesen és viszontagságosan halad a romániai személyi igazolvány kérvényezése, és két esztendő eltelte után továbbra is csak ott tartok, hogy ideiglenes személyi igazolványom van, de végleges személyi igazolványom még mostanra sincs. Valószínűnek tartom, hogyha nem lennék betegnyugdíjas és nem lennék korlátozva a mozgásomban, vagyis ezt a feladatot (is) saját magam intézhetném és nem kellene embertársaim segítségére és a rám szánt szabadidejére várnom, akkor ez az ügy sokkal gyorsabban intéződne vagy már a múlté is lenne.

És azt is eléggé valószínűnek tartom, sőt, majdnem biztos vagyok benne, hogy ha valamelyik nagyobb romániai városban (Kolozsvár, Temesvár, Marosvásárhely, Nagyvárad stb.) intézném a személyi igazolvány és egyéb okiratok kérvényezését, ahol - elvileg - némileg tapasztaltabb hivatalnokok vannak, akkor ebből a szempontból (is) jobb helyzetben lennék, mintha itt, egy hátrányos helyzetű régió kisvárosában kell intéznem a hivatalos dokumentumok kérvényezését.

>> Magánzárka: élet egy zsil-völgyi kisvárosban 1.
>> Magánzárka: élet egy zsil-völgyi kisvárosban 2. Fogytán az emberek „türelme”

Nem véletlenül említettem az egyéb okiratokat, ugyanis a Magyarországról Romániába való visszaköltözésem kapcsán nemcsak romániai személyi igazolványt szükséges kérvényeznem, hanem egyéb hivatalos dokumentumok is kellenek. Például arra is előre kell gondolnom, hogy a genetikai betegségem előrehaladtával egyre inkább korlátozva leszek a mozgásban és valószínűleg csak nagyon nehezen találok (vagy egyáltalán nem találok) majd olyan valakit, akinek autója van, hajlandó segíteni és pontosan akkor lesz néhány rám szánható szabadnapja, amikor engem Romániából Magyarországra kell fuvarozni az ottani leszázalékolási bizottságnál elvégzendő orvosi felülvizsgálatokra. Azaz: biztosan célszerűbb számomra az, hogy ne Magyarországon, hanem Romániában, itt, Lupényban, a mostani otthonom közelében menjek ezekre az orvosi felülvizsgálatokra. Hiszen az is biztos, hogy - sajnos - egyáltalán nem várható javulás az egészségi állapotomban és még csak egy icipicikét sem fogok gyógyulni ebből a gyógyíthatatlan betegségből.



Ez esetben elsőre valami E-t ajánlottak a figyelmembe, s már-már azt hittem, hogy a feldolgozott ételek címkéjén található és az Európai Unióban engedélyezett egyes élelmiszer-adalékanyag kódok egyikével "szórakoznak" velem, amikor kiderült, hogy igazából az E 104-es űrlapról van szó. És, szerintük, az kell nekem. Nem jutottam túl messzire, mert néhány napon belül kiderült, hogy félretájékoztatás történt és nem az E 104-es dokumentumra, hanem az E 121-es dokumentumra van szükségem. Ekkor még nagyvonalúan elnéztem ezt az "apróságot", nyilván azért, mert a személyi igazolvány hiábavaló kérvényezése kapcsán már viszonylag "harcedzettnek" számítottam a romániai bürokrácia bugyraiban, és gyanítottam, hogy az illetékes hivatalnok valakinek a valakijeként került arra a munkahelyre, és annyit tud a munkahelyével kapcsolatos teendőkről, mint amennyit én tudok az atomfizikáról. Keveset.

Az azért már kellemetlenséget okozott, amikor újabb néhány nap után újra változtattak és azt mondták, hogy felejtsem el az előzőeket, mert az ügyem intézéséhez az S1-es űrlap kell. Ekkor már kínomban számolni kezdtem, hogy előbb volt az E 104, majd következett az E 121 és, végül, az S1 ajánlása. Már éppen arra készültem, hogy szólok, hogy legyenek szívesek eldönteni már végre, hogy konkrétan melyik dokumentumra van szükségem, mert a megromlott egészségi állapotomban én nem vagyok képes mindig újabb és még újabb dokumentum után járni, attól függően, hogy épp melyik fogalmatlan hivatalnok kávézott-e avagy nem kávézott; szóval már készültem szólni, amikor egy másik hivatalnok azt bírta mondani, hogy az E 121 és az S1 űrlapok nagyon hasonlók és jóformán ugyanazok.

Most ott tartok, hogy csapot-papot otthagytam ennél a romániai vonalnál és Magyarországon, az ügyemben illetékes kormányhivatalnál fogok nyilatkozni és nemzetközi elbírálási revizornál fogom kérvényezni, hogy a magyar hatóság kérésére a román hatóság végezze el az orvosi felülvizsgálatot.

Illusztráció: Natalia Y /Unsplash

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!