2020. október 23. péntekGyöngyi
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Pejoratív-e a „pópa” kifejezés? Olvasóink véleményét szemléztük

szerk. 2020. szeptember 22. 19:20, utolsó frissítés: 2020. szeptember 23. 09:32

Többször is használtuk már híranyagainkban a 'pópa' szót. Aztán most elolvastuk olvasóink vitáját a kérdésről, és fontolóra vesszük a dolgot.


A politikai korrektség, röviden PC nagyon fontos eleme a kisebbségi csoportokat illető jogok érvényesítésének, kiterjesztésének. Hogy a politikai korrektségről (politically correct) zajló vitákat egyáltalán értelmezni lehessen, magát a fogalmat szükséges tisztázni. Ez nem is olyan könnyű. Egyszerre nyelvészeti és politikai jelenség. Alaposan lecsupaszítva talán úgy fogalmazható meg, hogy a PC célja egy olyan nyelv kialakítása, amely nélkülöz minden elemet, ami gyűlölethez, kirekesztéshez, agresszióhoz vezethet.

A sajtó esetében különösen fontos, hogy a nyelv, amit használunk, ne legyen megbélyegző. Ha összejövünk megbeszélni közös dolgainkat, akkor ne bélyegezzük meg azokat, akikről beszélünk. Nyelvészeti megközelítésből a politikai korrektség a negatív jelentéstartalmú kifejezések leselejtezése, valamint lecserélése semleges nyelvi elemekre. A PC eszményi célja a közélet és a közfelfogás előítéletektől való megtisztítása, a nyelv előítélet-mentesítése.

Múlt heti híreink között egy Szatmár megyei furcsa történet is szerepelt: a nagykárolyi hullaházban fölcseréltek két holttestet, és amikor kiderült a csere, a kórház alkalmazottai hirtelen azt sem tudták, hogy hova tűnhetett a „dáciai (Szatmár megyei település – szerk. megj.) pópa” földi maradványait rejtő zsák.

Az esetről bővebben itt olvashatnak, mostani cikkünk témája azonban egy olyan vita, amely a közösségi médiában bontakozott ki annak kapcsán, hogy a hír címében és szövegében többször használtuk a „pópa” kifejezést. (Ahogyan korábban is volt már erre példa a Transindexen.)


Kiss Dénes társadalomkutató, vallásszociológus Facebook-oldalán osztotta meg ezzel kapcsolatos észrevételét, és a hozzászólások sokaságából egy rövid, instant közvéleménykutatás lett arról, hogy az olvasók többsége számára

van-e pejoratív konnotációja a pópa kifejezésnek?

Kiss Dénes a Magyar Katolikus Lexikon szócikkét idézte állásfoglalása alátámasztására: „pópa (vsz. a gör. pappas szóból gót ['papa'] és ófelnémet ['Pfaffo'] közvetítéssel alakult orosz pop szóból): az áldozópap neve az orosz és más ortodox (pl. román) egyházakban. A 17. századtól a szó az egyházmegyés papság kevésbé művelt volta és szegénysége miatt kissé pejoratív jelleget kapott a szerzetesekkel szemben."

A bejegyzésre reagálók többsége szerint valóban lekicsinylő, politikailag nem korrekt kifejezést használtunk a hírekben.

Horváth István szociológus, a Kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetője

is megosztotta véleményét, és arról számolt be, hogy nála a pozitív megítéléstől mozdult el a pejoratív jelentéstartomány felé a pópa kifejezés:

„Nekem az első olvasmányélményem (Jókai: Szegény gazdagok) alapján pozitív konnotációval maradt meg a ’pópa’. Aztán a hétköznapi használat tapasztalásának nyomán mégis olybá tűnt, hogy pejoratív. Gyermek- és fiatalkoromban Csíkszeredában, ha vallási vezetőkről beszéltek akkor a szófelhőbe benne volt, hogy ’tiszteletes úr’, ’a katolikus pap’, ’a református lelkész’, és majdnem kötelezően ebben a formában ’a román pópa’. Ha nem is föltétlenül lekicsinylő volt a mellékzönge, de legalábbis távolságtartást, idegenséget sugallt (ami értelemszerűen kevesebb tiszteletadást jelentett).”

A legtöbb hozzászóló, akik bántó, sértő mellékzöngét éreztek a kifejezésben, nem fűzött különösebb magyarázatot véleményéhez, ezért néhányukat megkerestük, hogy fejtsék ki bővebben, hogy miért ítélik pejoratívnak a ’pópa’ szót. Íme a beérkezett válaszok:

Péter László, a BBTE Szociológia Tanszékének oktatója:

„Szerintem a pópa pejoratív, mert a helyzetek, amikor így mondjuk, valahogyan rendszerint negatívnak tekintettek: pl. „un sobor de preoți” (régies román kifejezés, mely nagyszámú papi gyülekezetet jelöl – szerk. megj.), amit picit elmaradottnak, hagyományosnak, nem nyugatinak is tekintünk a használat beszédhelyzetében. Valahogy benne rejlik a Nyugat-Balkán bináris oppozíció is... Na, a mi-ők itt is bejött, s csak aláhúzza, amit mondok. Ugyanakkor románul tudomásom szerint a părinte a bevett, tehát nem önhasznált a kifejezés. Meg románul is a popii-popa a nagy és drága luxus s600-as Mercedes kontextusában jelent többször meg, a Catedrala Mântuirii Neamului (Nemzet Megmentése Katedrálisa) kontextusában sem volt hízelgő a ’popii’. Magyarul miért lenne? A pópa magyar nyelvben való használata minimum ignoráns – vagyis nem tudjuk felekezetenként hogyan szokás megnevezni a lelkészt –, de még ebben az esetben sem lehet pozitívként értékelni.”

Zamfir Korinna, egyetemi tanár, Római Katolikus Teológia Kar, BBTE:

„Számomra az ortodox, főként román pap megnevezése, amihez a tudatlanság, babonaság, alacsonysor, idegenség (románság) képzete társul, és az ezzel összefüggő lenézés, megvetés. A magyar irodalomban pl. Wass Albertnél az ortodox pap, a pópa rendszerint az oláh, oláhok kifejezéssel összefüggésben ezt sugallja. (Bizonyos értelemben olyan, mint a „pápista”, amikor azt protestánsok használják a katolikusokra – elvben tárgyszerű, mert a pápához tartozást jelöli, de semmiképpen nem pozitív töltetű). Illetve az oláhhoz hasonló - eredetileg talán nem volt pejoratív, de ma, ha románra mondjuk, biztosan nem elismeréssel tesszük. Persze elfogadom, hogy van, aki nem így használja – például falun egyszerű emberek a papjukat így nevezik, de irodalmi szövegekben, újságcikkekben nem használnám.

Betűzök ide egy román forrást, a 212-213. oldalt érdemes megnézni. Többek között azt mutatja, hogy már a 18. században becsmérlőnek érezték."

A vitába bekapcsolódók között voltak olyanok is, akik nem érezték a negatív, sértő élét a szónak, néhányan pedig úgy vélekedtek, hogy kontextustól függően lehet semleges vagy bántó az említett kifejezés. Az érdekes hozzászólások közül mindenképp Szilágyi N. Sándor nyelvészét emelnénk ki, egyrészt azért, mert „Sanyi bácsi” híresen jó szövegekkel tud dűlőre vinni ilyen jellegű vitákat, és szakértelmét mindenki elfogadja.

Szilágyi N. Sándor nyugalmazott nyelvészprofesszor:

„Na most jól elbizonytalanodtam. Olvasom a sok kommentet, és úgy látom, hogy rajtam kívül majdnem mindenki szerint pejoratív. Én erre sose gondoltam, nekem a pópa egyszerűen azt jelentette mindig, hogy 'ortodox pap' (NB. nem 'román pap', mert nekem pópa akkor is, ha orosz vagy görög ortodox, viszont a görögkatolikus pap nem pópa akkor se, ha román.) És ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen más szavak is mutatják, hogy különböző vallások esetében más-más szóval nevezzük meg az ilyen egyházi szolgálatot ellátó személyt. Lehet ugyan zsidó papról is beszélni, de ha izraelita, akkor inkább rabbinak mondjuk. Az iszlám esetében imámról vagy muftiról beszélünk. És például adventista papról is csak az beszél, aki nem tudja, hogy inkább lelkipásztort vagy lelkészt kellene mondani. És mondom, nekem ebben a sorban az volt eddig, hogy az ortodoxoknál pópa van, és a Magyar Értelmező Kéziszótár is velem tart, mert ott az van, hogy: "pópa fn Vall Ort. pap". És nem mondja róla, hogy pejoratív vagy bizalmas lenne.

Persze értem azt is, ha sokan azt hiszik (még ha maguk nem érzik is annak!), hogy a pópa szó pejoratív, hiszen nem kevesen vannak, akiknek ilyen értelemben a román is pejoratív (nekünk, erdélyi magyaroknak biztosan az, ha magyarországi magyarok miránk mondják). Szóval most nem tudom, hogy merjem-e használni a pópa szót, mert nekem ugyan nem pejoratív egy kicsit se, de ha annyi embernek igen, akkor úgy találják érteni akkor is, ha én mondom.”

És mi a Transindex véleménye?

Korábban mi is Szilágyi N. Sándor nézőpontját osztottuk, és azért választottuk a ’pópa’ kifejezést, mert úgy ítéltük meg, hogy tényszerű és nincs pejoratív mellékzöngéje. A vitát generáló Facebook-bejegyzés hozzászólásait olvasva mi is megpróbáltunk utánajárni a pópa szó magyar nyelvben való meghonosodása történetének, és annak, hogy híranyagban, újságcikkben használható-e.

Az Erdélyi Szótörténeti Tárban is megtalálható a kifejezés, és kiderült számunkra, hogy már a 16-ik században használták az erdélyi magyarok, sok más olyan román kölcsönszóval együtt, amelyek az ortodox vallásossághoz kapcsolódnak. Ilyenek a: beszerika, deák, jegumen, kalugyer, kolindál, krucsa, pópa, mitropolit, protopop. Szabó T. Attila elemzése szerint a pópa a fentebb felsorolt jövevényszavaktól eltérően beépült a magyar nyelvbe, és a hivatalos okiratoktól a köznyelvig minden szinten használták.

Kiss Lajos nyelvtörténész pedig arra világít rá, hogy a magyarhoz hasonlóan számos nyugati nyelvben is megkülönböztető elnevezésük van az ortodox egyház világi papjainak: az angolban pope (The Shorter Oxford English Dictionary), francia pope (Dauzat: DictEtym.), német Pope (Grimm: DtWb.), olasz pope (Battisti—Alessio: DizEtim.), spanyol pope (Corominas: DiccCrítEtim.) stb.

Visszatérve a PC-hez, el tudjuk fogadni azt, hogy ami semleges töltetű Angliában vagy Spanyolországban, annak lehet bántó zöngéje itt, Romániában. A politikai korrektség eredeti értelme és célja pedig az, hogy a nyilvános térben kerüljük a bántó, lealacsonyító kifejezéseket, tiszteljük a mindenkit megillető emberi méltóságot.

Pejoratív-e a „pópa” kifejezés?

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!