Ha még mindig nem tudod, mire kell figyelni vasárnap
Kulcsár Árpád 2020. szeptember 23. 14:24, utolsó frissítés: 2020. szeptember 24. 09:34Vásárhelyen belső harcok után, Udvarhelyen megújulva fut neki az RMDSZ a város visszaszerzésének. Kevesebb szó esik róla, de könnyen visszahappolhatja Gyergyószentmiklóst is.
Vasárnap választások lesznek, vizsgáljuk hát meg, pontosan melyek a magyar/RMDSZ-es frontvonalak:
Persze hogy Vásárhely a legfőbb:
Marosvásárhelyen négyévente elmondják, hogy no, idén most akkor tényleg a legfontosabb választás jön, és visszanyerhetik a várost Dorin Florea korrupt regnálása alól. Idén ráadásul nem hazudnak, ugyanis Soós Zoltán kampánycsapatának nagyon nagyot kell hibázni ahhoz, hogy ezt elbaltázzák. Nem csupán az van ugyanis, hogy két erős román jelölt között oszlanak meg a szavazatok, hanem rengeteg a román jelölt az egy magyarral szemben.
Indít jelöltet a PNL (Teodora Benedek), a PSD (Sergiu Papuc), a POL (Adrian Mureșan), és a szélsőségesen nacionalista szavazatokért meg simán síkra száll Marius Pașcan, a PMP magyarfalója. Persze nem ők az igazi ellenség, hanem a most éppen a Pro Romania színeiben tetszelgő Claudiu Maior, aki kb. annyiszor volt a DNA célkeresztjében, ahányszor pártot váltott. Mármint az a nagyon mókás helyzet van, hogy a legtöbb jelölt azt állítja, ő az igazi esélyes Soóssal szemben, ugyanis mindenkinek saját közvélemény-kutatása van. Vásárhelyen vált testté a szó: "csak annak a statisztikának hiszek, amelyet magam hamisítok". Például Lavinia Cosma, a Zöld Párt jelöltje is ezt állítja. Meglepő lenne azért ez egy teljesen újonnan összegrundolt párttól. Fut még itt az USR-PLUS jelölt is: Adrian Németh-Gherman indult, de aztán komolytalannak ítélte meg a párt helyi szervezetét, így visszalépett. Helyette a PLUS helyi vezetője, Ștefana Romana áll a vártán.
A marosvásárhelyi deprimációról sok mindet elmond, hogy Soósnak ilyen körülmények között egyáltalán izgulni kell, de a marosvásárhelyi RMDSZ-es tanácsosok elmúlt négy évben tanúsított teljesítménye, és az elmúlt 30 évben konstans, de az utóbbi időben felpörgött RMDSZ-es belháborúja, amelyben úgy néz ki, hogy Vass Levente és csapata most már végleg alulmaradt, a hatalomért való küzdelem, és közben (a polgármesterségre ráunt, és függetlenként a megyei tanács élére pályázó) Dorin Florea kiszolgálása, majd végül az ellenzékbe vonulás nagyot csorbítottak a helyi RMDSZ hitelén. És megújult csapat legyen a talpán (legyen bármilyen dinasztikusra sikeredett is), amely a választói apátiát könnyen le tudja győzni, és el tudja hessegetni annak a vádját, hogy csak a városi cégek fölötti felügyelőhelyekért megy a marakodás.
Annyi biztos, így is bravúr lesz győzni, egy esetleges vereség estén meg Vass Levente kézen foghatná Péter Ferencet, és elsétálhatnának az alkonyatba. Ha most nem sikerül visszaszerezni Vásárhelyt, az olyan politikai inkompetencia jele lenne, amely nagyon sokat elárulna arról, hogyan sikerült erodálni az RMDSZ-nek a választói bizalmat. Ergó: a választók nem azért választanak, hogy különböző agyafúrt stratégiák mentén a választottjaik kicsinálják egymást/háttér alkukért kártékony vezetőket támogassanak. Ami Vásárhelyen Florea, az országosan Dragnea. A választók nagy része azt szeretné ugyanis, hogy elvi, jobboldali nacionalista politikát folytasson az RMDSZ.
Az egyik szemünk sír, a másik már decemberre figyel:
A fentiek miatt nagyon nehéz mostanság Kelemen Hunornak megmagyaráznia, miért is akar a PNL-vel kormányra lépni, miután az elmúlt négy évben vezető PNL-s politikusok szerteszét inzultálták a magyar közösséget. Lehet azt mondani, hogy vannak ott jó emberek is meg rossz emberek is, de ha azt sem sikerült elérni, hogy Klaus Johannis bocsánatot kérjen a "jónapotozásért", akkor nem irigylem Kelemen Hunort, ha esetleg decemberben úgy alakulna az élet, hogy kormányra tudnának ülni a PNL-vel. Ennek jelenleg annyi lehet az akadálya, ha mondjuk az USR és a PNL megszerzi az 50 százalék fölötti eredményt decemberben. Persze folyamatosan romlik a viszony az USR és a PNL között, a nemzeti liberálisok pedig örömmel kihagynák “progresszívéket” a koalícióból, hiszen szavazóbázisukra leginkább Barnáék és Cioloșék a veszélyesek. Ha a PNL tehetné, szívesen bevállalna egy PMP és RMDSZ partnerséget.
Figyeljetek tehát az őszre, nagyon mókás lesz, hogyan barátkozik a román nacionalista és a pragmatikus erdélyi nacionalista RMDSZ, s ezt hogyan lehet lenyomni a választók torkán. Én ezt várom leginkább. Az RMDSZ ugyanis kissé csapdába esett, és abban a helyzetben van, mintha hirtelen a Fidesznek meg kellene magyaráznia, hogy a migránsok nem is olyan rosszak. Vagy Gyurcsánnyal lenne kénytelen összefogni. Olyannyira ráharapott a PNL magyarellenességre, s olyannyira retorikát gyártott ebből, olyan szépen beállt a szélsőjobb románok által generált diskurzusokba, és saját malmára hajtotta mobilizáláshoz ezeket bizonyos helyzetekben, hogy csak! Kezd beérni az RMDSZ maxra pörgetett kommunikációja, és bár mindig is voltak ellentmondások az RMDSZ politikájában, ilyen üzenetbombázás mellett ezek jobban képesek megmutatkozni.
No de vissza az önkormányzati választásokhoz:
Az elmúlt időszakban több jelölt-vita is lezajlott, például Marosvásárhelyen is, csak ott kissé zavaró volt, hogy rengeteg jelölt van, és boldog-boldogtalant meghívtak a demokrácia jegyében, ezért zűrzavar lett kissé belőle, a jelöltek folyton mellőzöttnek érezték magukat, és hát a moderátor sem állt éppen a helyzet magaslatán. Aki szeretné megnézni, hogyan szerepelt Soós, annak itt a videó, három órát tart, jó szórakozást.
Megnéztem viszont és - a sajátos, agyonmémelt változatban - össze is foglaltam a székelyudvarhelyi jelöltvitát. Udvarhely ugyanis súlyos presztízskérdés az RMDSZ-nek, és a magát előszeretettel politikai jobboldalnak hívó MPP sasfészke, ahol Bunta Levente óta nem sikerült nyernie az RMDSZ-nek, és a “demokratikus” harminc évben csak nyolc alatt sikerült polgármestert ültetni oda. Jó kérdés, hogy a fiatalságával és pragmatizmusával, valamint az RMDSZ-es hátszéllel kampányoló Derzsi Lászlónak sikerül-e visszahódítania a várost, miután a szintén pragmatikus és fiatal Arros Orsolyának négy éve ez nem sikerült. A helyi politikai viszonyokat jól ismerő kollégák azt mondják, nem szívesen fogadnának, de ha muszáj lenne, akkor a regnáló Gálfira tennék meg tétjeiket.
Ami a vita megnézése után eszembe jutott, hogy a fenébe is, nem szívesen lennék most udvarhelyi, mármint amiatt, hogy ebből a garnitúrából kellene választanom. A három órás vitán gyakorlatilag három nagyon gyenge jelöltet ismertünk meg. Mondjak példát? Mondok:
Gálfi Árpádot például folyton azzal támadták, hogy egy román párt színeiben indul. A Szabad Emberek Pártja ugyanis egy helyi párt, és hát vegyes, nics nagyon tekintettel a nemzetiségekre. Csakhogy Gálfi rettenetes mértékben nem képes megvédeni magát. Például amikor a románságot firtatták, akkor nem hozta fel példának, hogy a POL Marosvásárhelyen több magyar önkormányzati tanácsost delegált, mint román, vagy hogy a párt elnöke, Dan Mașca nyíltan kiáll a székely autonómia mellett.
Derzsi László, aki nagyon gazdasági szakemberként adja elő magát, vagyis ő akar lenni a leginkább racionális jelölt, nem tud válaszolni arra, hogy ha már ingyenes közszállítást szeretne a diákoknak, akkor ez pontosan mennyibe is fog fájni, ehelyett arról hadovál, hogy fontos megkérdezni az embereket.
Mike Leventét meg hagyjuk, úgy látszik a pártban anniyra megtisztultak, hogy csak olyan emberek maradtak lassan a pártelnököt leszámítva, akik két összetett mondatot nem tudnak koherensen elmondani.
Mik lesznek még hotspotok?
Hát például Gyergyószentmiklós, ami szintén kiesett jó ideje az RMDSZ kezéből, igaz, négy éve meg sem próbálták visszaszerezni, mert akkor pont barátkoztak egyet a Magyar Polgári Párttal, és annak kezén hagyták a várost. Lehet, hogy nem kellett volna. Most Csergő Tibor futhat neki a nemes feladatnak, egyébként üdítően tényeknél maradó és professzionális kampányt folytat mind ő, mind a tanácsosjelöltjei. Nagy Zoltán kell kiütnie, akinek nem szívesen lennék a kommunikációsa, fel nem tudom fogni, milyen mentségeket lehet találni a város egyre nagyobb lemaradására, az ímmel-ámmal elvégzett beruházásokra, és hogy minden falu jobban néz ki, mint a régió központját adó város. Csergő ezeket jól tematizálja, körülbelül mint Korodi Attila Csíkszeredában, kevesebb személyes karizmával, de fontos pontokra rátapintva. Meg aztán Korodinak becsületére legyen mondva, úgy csinál szívvel-lélekkel kampányt, hogy maximum matematikai esélye van veszíteni. Az biztos, hogy bár a mostani gyergyószentmiklósi MPP-s vezetés sok pályázatot nyert, a kivitelezésekben nem történtek nagyon látványos dolgok, és ha Székelyudvarhelyről elmondható, hogy lemaradt Csíkszeredához és Sepsiszentgyörgyhöz képest, akkor Szentmiklósra nézve az az égő, hogy a környékbeli falvak mind vidámabb és élhetőbb képet sugároznak, mint a kátyús és szürke város.
Na és hotspot még természetesen Szatmárnémeti is, ahol a sokak szerint Kereskényinek jó esélye van megőrizni a székét. Viszont könnyen elveszhet az RMDSZ-nek a nagy visszaszerzések közepette Kézdivásárhely, ahol Balázs Attila szorongathatja meg Bokor Tibor polgármestert.
Ja, amúgy jobboldali szavazó se lennék szívesen: Semjén azt mondja, szavazzunk az RMDSZ-re, Tőkés azt mondja, Semjén ne avatkozzon bele a romániai választásokba. Tőkés sem lennék szívesen most már, hacsak nem egy nagy lejtmenetre, a pálya szélére vágyom.
Nem tudom, amúgy csak én érzem, hogy amennyire felerősödött a kommunikációs gépezet, egyre fantáziátlanabbak a jelöltek? Mindenhonnan sótlan, sőt időnként felkészületlen aspiránsok jönnek szembe, és teljesen eltűnni látszik az a naiv képzet, hogy egy választandó politikusnak szoros kapcsolatban kell lennie a közösségével. Kolozsváron például nem hiszem, hogy nagyon sok szavazó hallott volna eddig a tanácsba jelölt emberekről, lett volna intenzív kapcsolat, vagy jelentős ügyek, amelyet már azelőtt vállaltak volna ezek az emberek, mielőtt felléptek volna a ragyogó politikai színpadra. Persze vannak kivételek, csak mintha a tendencia eltűnőben lenne, és a szavazz rám, mert magyar vagyok a fő üzenet ott, ahol kisebbségben van a magyarság, és a szavazz rám, mert jobb magyar vagyok az üzenet ott, ahol meg többségben. Ti kire hallgattok? Semjénre? Tőkésre? Egyikre se?
A szöveg egy részlet a Transindex hírleveléből. Ha szeretnél hasonlókat és teljesen másféléket olvasni a reggeli kávéd mellé, akkor iratkozz fel itt!