2020. november 27. péntekVirgil
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Izsák Balázs és a régiós kezdeményezés sikere

Kulcsár Árpád Kulcsár Árpád 2020. november 13. 15:09, utolsó frissítés: 18:07

Naná, hogy siker az, hogy hosszabbított határidőre sem sikerült összegyűjteni az aláírásokat! Avagy egy lecsapott telefon tanulságai.


Tipikus hétfői nap egy politikai újságíró életében: szombaton lejárt annak a polgári kezdeményezésnek a hosszabbított határideje, amelyet a Székely Nemzeti Tanács nevű, tkp. már csak ebből a kezdeményezésből élő, de azért érdemben az ügyért néhány közlemény kitolásán túl nem sokat tevő politikai szervezet indított el.

A történet zanzásítva, ha valaki nem ismerné: az SZNT azt kérte, hogy az EU a kohéziós források kiosztásakor kezelje megkülönböztetett figyelemmel a történelmi régiókat, tehát azokat, amelyek nem szükségszerűen bírnak önálló közigazgatással, de nyelvi, vallási, etnikai, nemzet vagy kulturális eltéréssel rendelkeznek az őket körülvevő földrajzi területhez viszonyítva. Szerették volna, ha ezek gazdasági lemaradása megállna, és az Eu-s támogatások segítségével felzárkózhatnának a szomszédos régiókhoz. A kezdeményezők szerint az Unió kohéziós politikájának végrehajtása – amely alapvetően tagállamokon belüli közigazgatási rendszerhez igazodik – veszélyezteti a nemzeti kisebbségi régiók sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzőit, és e jellemzők súlyos és állandó demográfiai hátránynak tekintendők.

Az Európai Bizottság elutasította a kezdeményezés iktatását, mondván, hogy nem az ő hatásköre ebben a kérdésben jogalkotási gesztust tenni. A kezdeményezők perre vitték a dolgot, amit 2016-ban elveszítettek, az Európai Unió Törvényszéke annak okán döntött így, hogy a kezdeményezők, szerinte, nem bizonyították megfelelőképpen, hogy valós a veszély, amelyre hivatkozva jogalkotást kérnek. Végül aztán az Európai Unió Bírósága másodfokon megsemmisítette az első ítéletet, igen ám, csakhogy a bíróság megerősítette a törvényszék azon megállapítását, amely szerint a nemzeti kisebbségi régiók sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzői nem tartoznak a "súlyos és állandó demográfiai hátrány" fogalmi körébe, következésképpen a kohéziós politika céljából nem vehetők figyelembe e fogalom keretében. Értsd, előbb meg kell adni a lehetőséget, hogy az SZNT és szövetségesei összeszedjenek egy millió aláírást, aztán majd miután beadták, közölhetik, hogy na jó, lesz-e vagy nem lesz-e uniós törvénykezési keret, ezeknek a régióknak a kiemelt támogatása érdekében.

Elkezdődhetett tehát az aláírásgyűjtés, az SZNT-nek egy éve volt meggyőzni egy millió európait (bizonyos szavazatszámot legalább hét tagállamból elérve), hogy támogassák őket. Csakhogy nem nagyon ment az aláírásgyűjtés, sokáig minimumom poroszkáltak a számok, míg aztán magyar kormányzati szereplők, sportolók, hírességek is beálltak a vége felé az ügybe. És fontos az is, hogy a kampányt átvette Pesty László, egy magyarországi üzletember, meg beleállt a Vincze Loránt által vezetett FUEN is a kampányba, fittyet hányva az RMDSZ és SZNT közti nem túl jó viszonyra, meg arra is, hogy a Minority Safepack és a régiós kezdeményezés számos pontban fedi egymást.


Na mármost, az EU által megadott határidőre megvolt ugyan az egy millió aláírás, csakhogy összesen három tagállamban lett meg a kötelező minimum. Halasztást kértek, kaptak egy fél évet, mert az Európai Bizottság tekintettel van a járványhelyzetre, és például nem mondta azt, amit esetleg én mondanék hasonló helyzetben, hogy 2020-ban igazán nem nagy ördöngösség azt kérni az emberektől, hogy online töltsék ki a támogatói íveket, papíron gyűjteni különösen avítt, környezetszennyező, stb. Meg arányaiban messze a legtöbben úgyis online írták alá. Szóval úgy döntöttek, hogy kapnak egy fél évet, és akkor jött a nyilatkozgatás, hogy na, most mobilizálni fogják a nyugati (katalán, baszk stb.) szövetségeseket, és seperc alatt összejön a másik négy országból is a szükséges minimum.

Eltelt azonban fél év, a vírus hol tombolt, hol nem tombolt, minden esetre ha ma felmegyünk a kezdeményezés honlapjára akkor azt láthatjuk hogy míg azelőtt egy év alatt több mint egy millió, most fél év alatt csak pár tízezer aláírást sikerült gyűjteni, igaz, ezeket legalább jó helyen, ugyanis az addigi háromhoz képest (Magyarország, Románia, Szlovákia), még kettőben kigyűltek az aláírások: Litvániában és Horvátországban.

Az más kérdés, hogy mindehhez az SZNT-nek van-e köze, több forrásból is úgy tudjuk, hogy mind Budapestről, mind az RMDSZ-ben megelégelték, hogy Izsákék csak konfliktualizálódnak, és másra akarják verni az esetleges sikertelenséget. Vincze Loránt EP-képviselő például egy közleményben azt mondja, az ő, az RMDSZ és a FUEN munkájának köszönhető, hogy még két országban kigyűltek az aláírások.

Izsák Balázs amúgy nagyon zokon vette kérdésem, amikor felhívtam, hogy minek tudható be az aláírásgyűjtés eddigi sikertelensége. Ez utóbbi szóval volt problémája, mondván, hogy már a kérdésfelvetésben is rosszindulat van, indulatossá vált, majd kinyomta a telefont.


Hát jó, akkor fogadjuk el, hogy egy összenemzeti üggyé tett kezdeményezés, amely az elmúlt másfél évben nem teljesült annak ellenére sem, hogy mögötte volt a magyar Országgyűléstől kezdve Hosszú Katinkáig mindenki, sikerként könyvelhető el a megfelelő kommunikációval. Siker az is, hogy az elmúlt időszakban csak poroszkált a dolog. Siker az is, hogy azok a katalán, baszk díszpintyek, akik évek óta Székelyföldre járnak a székely szabadságért ágálni, nem voltak képesek mozgósítani például Spanyolországban elég embert. Különösen siker az, hogy az aláírás kiötlője mások megfúrásával van elfoglalva a hírek szerint, sőt, a legnagyobb siker, hogy az erdélyi magyar közösség harminc év demokrácia és networking után annyira jól áll, hogy nincs kiépült kapcsolata hét országban más kisebbségekkel, akiket meg tudna nyerni ahhoz, hogy egy közös ügy mögé beálljanak.

És természetesen elnézést kell kérnem Izsák úrtól, hiszen a legnagyobb sikert nem is említettem: hogy annyira jól működtek, hogy kétszer is az Európai Bizottság kegyelmére kellett bízni azt, hogy hagyja már összegyűjteni az aláírásokat.

Ugyanakkor minden valószínűség szerint az aláírások továbbra is gyűlhetnek majd, a Bizottság ugyanis rendeletben szabályozta, hogy ha a tagállamok legalább egyharmadában a járványügyi intézkedések miatt olyan korlátozások lépnek életbe, amelyek nehezítik a munkát, akkor lehetőség van a hosszabbításra. A régiós kezdeményezésnél meg ezek egyértelműen fennálltak.

A történetben inkább az a szomorú, hogy ismét rávilágít arra, hogy Erdélyben politikusok részéről csak sikerkommunikációra lehet számítani, a felelősség vállalása nem megy továbbra sem. Másrészt meg az is szomorú, hogy 2020-ban, amikor amúgy is mindenki elsősorban a közösségi médiában kampányol, az erdélyi magyar formációk nem tudnak online meggyőzni néhány tízezer európai állampolgárt egy olyan kérésről, amelynek esetleges megoldása az ő érdekük is lenne. Persze nem pont Izsák Balázstól, és attól a formációtól kell elvárni, akik még mindig őrtüzekkel szeretnek üzenetet küldeni.


Hogy az SZNT-nek, RMDSZ-nek, FUEN-nek, és mindenkinek, aki szeret szimbolikusan politizálni, meglesz-e végül a hét ország, nem tudni. Kevésbé van jelentősége annak fényében, hogy jogalkotás amúgy is elég valószínűtlen, hogy a felmerült kérdések mentén történne. A kezdeményezés elmúlik, a politikai arrogancia itt marad nekünk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!