2021. január 25. hétfőPál
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Kulcsár Árpád: Az AUR teljesen át fogja formálni a román politika lelkét

Kulcsár Árpád Kulcsár Árpád 2020. december 07. 18:40, utolsó frissítés: 2020. december 09. 14:30

Kormányba juthat az RMDSZ, de a készülő koalícióban senki nem szereti a másikat. És közben az AUR mindenkit patthelyzetbe hoz. És mindenkinek tanulnia kell még, nagyon sokat.


Jelen pillanatban bármilyen politikai elemzés igencsak képlékeny állításokat tehet, így a következő, általam felvázolt forgatókönyvek is hipotetikusak. Mindenesetre meglepetésekből és izgalmakból nincs hiány. Kezdjük a legfrissebbel!

A választás előtti héten nem volt titok Johannis elnök és Orban víziója: marad a mostani miniszterelnök és egy erős többséggel négy évig nyugodtan fognak kormányozni, a legideálisabb esetben csak a PMP-vel, legrosszabb esetben pedig az USR-PLUS-szal. Ehhez képest a nemzeti liberálisoknak egy nagyon rossz forgatókönyvvel kell számolni: be kell venni az RMDSZ-t is, vagy nem kell, hiszen még bejuthat a PMP is, amire az urnazárás utáni órákban nem sok esély volt. Ez esetben nem lesz feltétlenül muszáj bevenni az RMDSZ-t, persze nem árt, mert a PMP-vel magával igencsak sovány lenne a kormánytöbbség. És az RMDSZ-szel sem lenne nagyon sokkal izmosabb.

Mivel egyetlen párt sem szerzett önmagában 50 százalékos többséget, Johannis elnök bármely pártot felkérheti a kormányalakításra. A PNL-t fogja, hiszen ő az egyetlen, amely képes maga köré többséget gyűjteni, miután a pártok nagy része nem hajlandó a PSD-vel együttműködni. Az viszont nagy kérdés, hogy Orban maradhat-e a posztján, hiszen az USR-PLUS sem őt, hanem inkább Dacian Cioloşt látná szívesen, a nemzeti liberális pártelnöknek valamilyen formában viselnie kell a vereség következményeit. Orban a választások előtt rúgott egy hatalmas öngólt, azt nyilatkozta, hogy annak a pártnak kell a miniszterelnököt adnia, aki a legtöbb szavazatot kapja. Ez nagyon magas labda Ciolacunak, aki valószínűleg megpróbálja majd szaván fogni a miniszterelnököt.

A PNL-USR-RMDSZ trió nagyon kemény kompromisszumokat igényel mindhárom formációtól, gondoljunk csak arra a feszült viszonyra, amelyek az elmúlt években egy szerelmi háromszög tökéletes ellentétét mutatták. Mindhárom párt harcolt egymással, persze a PNL és USR néha megálltak és a közös ellenségre, a PSD-re lőttek. Ha nem jut be a PMP, akkor ez egy sovány és törékeny parlamenti többség lesz, ha bejut, akkor reális opciót fog jelenteni a kormányban, viszont a PMP és az USR kapcsolata sem túl rózsás.


Így vagy úgy, a koalíció kevésbé lesz stabil, mint ahogyan azt remélni lehetett, nemcsak azért, mert az AUR és a PSD nagyon kemény ellenzéki munkát fognak végezni, hanem mert hosszú távon nem garantálható, hogy a három vagy négy formáció nem rúgja össze hamar a port.

Az AUR jelenléte különösen kényes szituációt fog eredményezni: a román nagy pártok ugyanis nagyon nehezen fogták eddig is magukat vissza, ha valamely vadhajtásuknak megfogantak olyan zseniális ötletek a fejükben, mint a Trianon-törvény vagy valamely kisebbségi jog kiterjesztésének aktív gátolása. No, mármost bent lesz egy erős párt a parlamentben, amelynek várhatóan az lesz az egyik fő profilja, hogy kisebbségellenes törvényeket sugalljon, és ezzel egy olyan mókuskerékbe kényszerítse a teljes politikai életet, hogy folyamatosan bizonyítania kellene, hogy ők mennyire jó románok, vagy mennyire jó keresztények, ha nem akarnak vesztesen kijönni az elmúlt hónapokban oly látványosra sikeredett BOR vs. politikum háborúból.

Szóval annyi biztos, hogy most jó időre berendezkedhetünk a román-magyar csörtékre és szimbolikus politizálásra egyaránt. És csak reménykedhetünk, ha az utóbbiból lesz több, mint a konkrét konfliktusokból.

Az RMDSZ egy ilyen helyzetben könnyen csapdában találhatná magát: ha a román pártok, és főleg a PNL, akinek védenie kell a maga nacionalista, vagy mélykeresztény választószegmensét is, belemegy egy-egy AUR-os játékba, akkor az RMDSZ-en komoly lesz a nyomás, hogy rúgja fel a koalíciót. Kelemen Hunoréknak nehéz lesz megfelelni mindenkinek, mondhatni politikai bravúrt igényel, hogy ez sokáig működni tudjon. Másrészt az AUR segítséget is jelenthet az RMDSZ-nek, hiszen a román szélsőjobbnak mindig is nagyon erős mobilizációs hatása volt az erdélyi magyar választókra. Ugyanakkor a szimbolikus politizálás terén rengeteg muníció érezik, és az RMDSZ végre hitelesebben játszatja a magyarok védelmezőjét.

Nem újkeletű dolog, hogy sokan feltételezik, hogy az RMDSZ elengedte a potenciális értelmiségi szavazókat egy olyan mobilizációs kommunikáció érdekében, melytől azt reméli (és most már választások sorozataiban bizonyosodik be, hogy joggal) többet hoz, mint visz. Azaz ha félelemre alapozó, helyenként uszító kampányt végez, olyanokat, amelyekkel a tanultabb réteg képtelen azonosulni. Őket már meg sem próbálja megszólítani. Idén például úgy döntöttek, hogy programot sem kell írni, és megint igazuk lett. Nem program kell, hanem kommunikáció és az egyszerű üzenetek sulykolása. Például, hogy "nehéz időkben összefogunk", vagy hogy "mutassunk erőt". S ez a szakadék hétről hétre, évről évre szélesebb. Főleg, hogy lassan már nem is akarja senki betömni. A következményekkel sem igen törődik már senki.

Pedig az RMDSZ (összefogás ide vagy oda) nem szerepelt kifejezetten jól: négy éve 6,2 százalékot kapott, most 5,97-en áll a képviselőházban. Lehet mégsem érdemes elengedni az értelmiség és a világra nyitottabb fiatalság kezét? Antal Árpád már “mini nemzeti konzultációt” hirdetett. Meglehet, nekik sem ártana újragondolni magukat és rétegezni a szövetség tartalmait. Az államfőválasztás zöld kampánya például most teljesen hiányzott, holott a fiataloknak ez az egyik issue, és az erdélyi magyarok nagyon nagy százaléka környezetvédőnek tartja magát. Vajon ez a kérdés többet vitt volna, mint hoz? Ennek kigondolása a kampányguruk és elemzők feladata lesz

Újra kell épülnie a PSD-nek is. Az, hogy a Marcel Ciolacu vezette formáció megnyerte a választásokat, egy kisebb csoda, még úgyis, hogy a PSD négy éve elsöprő győzelmet aratott, aztán négy év alatt (köszönhetik jórészt Dragneának) szétbarmolták a saját többségüket, és hatalmasat zuhantak. Akkor az ALDE-val közösen 50 százalék fölött teljesítettek, ez az ún. “baloldalon” 20 százalékos zuhanást jelent. Hogy hová párologtak el a szavazóik, jó kérdés, valószínűleg a szélsőjobb irányába, ez is jól mutatja, mennyit tudtak a “szociáldemokrata” és a “liberális” párt szavazói a szociáldemokráciáról és a “liberalizmusról”. Ez a győzelem viszont mutatóban jó, hiszen Ciolacu lebegtetheti a párttársai felé, s konszolidálhatja a hatalmát, másrészt meg elkezdhetnek tényleg szociális problémákkal foglalkozni, és gyakorlatba ültetni azt, amit hangoztatnak: zéró tolerancia a korrupcióval szemben.

Ez a szöveg többnyire a Transindex hétfő reggeli Hajnali hírlevelében foglaltakra alapszik. Ha szeretnél hasonlókat olvasni a reggeli kávé mellé, iratkozz fel!

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!