Lehet, mégis jobb lett volna „populistának” lenni, és megszavazni a parlamenti speciális nyugdíjak eltörlését?
Vig Emese 2021. február 20. 10:21, utolsó frissítés: 12:06Miért ne lehetne pont velük elkezdeni? Sőt, van abban belső logika, hogy maguktól vonják meg először a politikusok azt, amit más kiválasztottaktól is megvonnának.
Kiknek járna a speciális nyugdíj? Nagyon nehéz meghatározni, mikor teljesít jól egy parlamenti képviselő, objektíven számonkérhető kritériumai ennek nincsenek. Az, hogy hány órát tölt el a mindenféle bizottságokban mennyire van összhangban az érdemi teljesítménnyel? Nehéz lenne megmondani.
Vannak parlamenti képviselők, akik csak úgy lettek, jó helyen voltak, jókor, zsupsz egy mandátum-kettő-három. Meg aztán a kompetensebbek is ugyanolyan fizetést és nyugdíjat kapnak, mint a kutyaütők. Általában, aki pénzt akar keresni, az sokkal több pénzt keres abból, hogy képviselő vagy szenátor, mint a tényleges parlamenti fizetése. Ajtók nyílnak meg, hamarabb jut hozzá információkhoz, megtanulja a pénzcsinálást, bejáratos lesz ide-oda, megold ezt-azt, amiből direkt vagy közvetett módon pénzt csinál. Ha valaki pénzt akar csinálni. Vannak, akik eltengődnek abból a nettó 2500 euró plusz egyéb juttatások keretből.
Sok ez a nettó 2500 euró nettó? Egy EP-képviselő ennek többszörösét keresi. Egy romániai egyetemi diplomás, tisztes adófizető leginkább ennek töredékét. Össze lehetne hasonlítani például a magyarországi parlamenti fizetésekkel, amelyek 2000-3500 euró között mozognak - a bizottsági tagságok függvényében -, vagyis le lehet vonni a következtetést, hogy ebben a tekintetben legalábbis ugyanaz a színvonal.
Vigyük le konkrétba.
Mekkora nyugdíj várományosa volt egy honatya/honanya, amíg nem szavazták meg a speciális nyugdíjak eltörlését? 827 volt törvényhozó örülhet havonta minimum legalább 2131 lejnek, de ha kitartóan, mondjuk három mandátumon keresztül tevékenykedett a parlamentben, akkor 14.827 lej jár érte a legfrissebb adatok szerint. Az átlagjuttatás mindenképp meghaladja az 5.000 lejt.
A sajtó által kikért adatok értelmében 574 nyugalmazott parlamenti képviselőnek és 253 szenátornak utalják havonta a speciális juttatásokat, a teljes összeg pedig, amelyet évente a honatyák különnyugdíjára költünk, mintegy 12 millió eurót tesz ki. A 827 parlamenter spéci nyugdíjából mintegy 4000 átlagnyugdíjast lehetne eltartani. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a honatyák ezen a bónuszon kívül természetesen megkapják a „rendes nyugdíjukat” is, amelyet korrektül, jövedelemarányosan számol ki nekik a nyugdíjpénztár.
Mindenki eldöntheti, hogy szerinte ez sok vagy kevés. Arról sem beszélünk most, hogy etikus-e ez az eljárás, ez az öt évvel ezelőtt elfogadott törvény, amelyet annak idején mély egyetértésben szavaztak meg a honatyák, pártszínezettől függetlenül. A normalitás felé vezető úton, a törvény eltörléséről döntő szavazáson azonban az RMDSZ inkább megállt. Ez a törvény olcsó populizmus, jelentették ki Turos Lóránd szenátor hangján, ők pedig átlátnak a szitán, ergo nem szavaznak a honatyák speciális nyugdíja eltörléséről. Miért? Mert az csak csepp a tengerben, mondják ők. Az RMDSZ pedig a mindent vagy semmit álláspontra helyezkedik a speciális nyugdíjak kérdésében. Mit értsünk ez alatt? Hogy amíg nem törölnek el minden speciális nyugdíjat, addig az RMDSZ-es honatyák is ragaszkodnak a sajátjukhoz? Ha már észérvekkel nem sikerült alátámasztani, akkor legalább a közhangulatot lehetett volna jobban érzékelni, és rájönni arra, hogy a szavazók valószínűleg nem ezt várják tőlük.
Turos Lóránd lehet, hogy az RMDSZ logikája szerint beszélt, de a normál nyugdíjakból élők nem biztos, hogy erre a válaszra vártak. Azzal érvelni, hogy vegyék el mindenkitől a speciális nyugdíjakat, ne csak a parlamenti képviselőktől, mégis inkább komoly logikai ficamot jelent, mert miért ne lehetne pont velük elkezdeni? Sőt, van abban belső logika, hogy maguktól vonják meg először a politikusok azt, amit más kiválasztottaktól is megvonnának. A példamutatás, az elöljárás éppenséggel az elöljáróinktól várható el, nemdebár?
Másodszor azért fura az, ahogy az RMDSZ érvel, mert az ország nagy része speciális terheket visel a világjárvány miatt. És akkor hol itt a „fair play”? Egyeseknek a speciálisból a teher jut, másoknak a nyugdíj? Miért ne vehetnék ki ebből a teherből a részüket a politikusok is?
A különnyugdíjak kapcsán Kelemen Hunor is nyilatkozott, több helyen lehetett olvasni a román portálokon, hogy véleménye szerint inkább 99 százalékkal kellene megadóztatni azokat a speciális nyugdíjakat, amelyek meghaladják a román elnök havi juttatását (vagyis azoknak ezen összeg fölötti részét). Néhány kommentátor ezért nagyon méltatta és feldicsérte az RMDSZ-t, amely nem szavazta meg a képviselők „populista nyugdíjeltörlését”. Az olyan, gyakran éles hangot megütő publicisták, mint Cristian Tudor Popescu vagy Lucian Mândruță is "ünnepelték" az RMDSZ döntését és javaslatát.
Ha viszont a számokat nézzük, Johannis fizetése havi 27 ezer lej: tehát bármi, ami ez alatt van, megússza adó nélkül? A havi 5500 euró alatti speciális nyugdíj azt jelenti, hogy bizonyos bírók és ügyészek kivételével, a rendőrség kötelékéből származók, a titkos szolgák és más specnyugdíjra jogosult kategóriába tartozó személyek is hátra dőlhetnek, mert továbbra is a plafon alatt maradnak. (Az RMDSZ elnöke egyébként azt is hozzátette, hogy a „normál” nyugdíjak pedig a költségvetés függvényében nőhetnek majd.)
De akkor hogy is áll az RMDSZ a speciális nyugdíjakkal és a populizmussal, amiből egyébként a kampányidőszakban jelesre vizsgázott, és nem is feküdte meg különösebben a gyomrát? Kétélű fegyver ez a populizmus.