2021. július 29. csütörtökMárta
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A hazugsághoz több bizalom kell, mint az igazsághoz

Szőcs Petra 2021. február 24. 19:13, utolsó frissítés: 21:25

Az SZFE: odú, szektások búvóhelye, a Mások és az Idegenek tanyája.


Nem egyetemektől szokás búcsúzkodni. Állítólag nem is kell, mert az újítók szerint a régi romjain valami csodálatos épül: a nyitottság és a szabadság szigete, ahol megfér egymással keresztény és ballib, kommersz és művészi, nemzeti és nemzetietlen. Illetve mégsem: az utóbbiak nem kérnek az egészből, tegnap 26 tanár - majd' összes egykori tanárom – felmondott. Azért, mert 101 napnyi sztrájk után – a sztrájktörvény dacára – szóra sem méltatták őket; mert az egyetemi polgárokat képviselő szervtől, az autonómiát szavatoló szenátustól minden fontos jogkört megvontak (lásd a modellváltás történetét dokumentáló hírleveleket itt, itt és itt), mert a reformisták minden lehetséges fórumon alázzák az egyetem eddigi munkáját.

De a gyász: hüppögés. A tiltakozás: tüntike.

Ódry színpad (a szerző felvételei)Ódry színpad (a szerző felvételei)


Ennek a „győzelemnek” most csak azok tudnak igazán örülni, akik szerint az elődök teljesítménye és a helyek szelleme nem érdemel tiszteletet. A konzervatívok például nem örülhetnek, mert nem lehet konzervatívnak lenni a zabolátlanok kritikája nélkül, és az sem lehet konzervatív (legalábbis Edmund Burke, Roger Scruton meg az értelmező kéziszótár szerint), aki hajlandó megfeledkezni az előtte járók munkájáról, ha a Nagy Cél megkívánja.

Vas utcai büfé az egyetemfoglalás idejénVas utcai büfé az egyetemfoglalás idején


Vannak, akik tényleg úgy gondolják, hogy végre győzött a „nemzeti oldal”: nekik az ismeretlen SZFE nem volt elég magyar. De olyan emberek is vannak, akik fenntartják a narratívát libsikről meg komcsikról, és egy pillanatig sem gondolják komolyan, otthon nevetnek az egészen. Ők vannak kevesebben, de engem ők jobban érdekelnek. Nekik „nemzetinek lenni” annyit jelent, mint összetartozni, jóban lenni, „egymáson segíteni”, pozícióhoz jutni. Igazuk van: tényleg jóban kell lenni, a hazugsághoz sokkal több bizalom kell, mint az igazsághoz. Törékenyebb. Vajon a másik is ugyanazt gondolja még? Akar velem együtt hazudni?

A filmesek kertjeA filmesek kertje


A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemet azzal az indokkal számolták fel 1959 februárjában, hogy a nacionalista ideológia keltetőhelye. A diákok hiába „gyakoroltak önkritikát” Bukarestben, az egyetem sorsa eldőlt. A Bolyai összevonása a román Victor Babeş Egyetemmel a magyar nyelvű szakok megszűnését jelentette. Az egyesítési nagygyűlésen az egyetem vezetősége – köztük nagyapám – egyhangúan elfogadta a beolvasztást, beszédjükben hangsúlyozva, hogy a magyar diákok nem tudnak románul, ezért is szükséges az egész. Először a magyar kollégiumot zárták be. Néma csönd volt a válasz, sehol semmiféle tiltakozás.

Aztán áprilisban Kolozsvár határában a vonat elé vetette magát Szabédi László egyetemi tanár, költő. Két héttel később Csendes Zoltán statisztikatanár, rektorhelyettes is öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni, hogy aláíratták vele az egyesítési okiratot. Nagyapám azt mondta, hogy a temetésén kevesen voltak, egymástól távol álltak – nem lehetett eldönteni, a megrendültség vagy a szégyen miatt nézték a földet a gyászbeszédek alatt.

Szentkirályi utcaSzentkirályi utca


Nehéz elhinni, hogy van, aki szerint Enyedi Ildikó, Upor László, Schulze Éva és Németh Gábor baloldali ideológus és militáns városi gerilla; hogy a Pannonhalmi Szemle főszerkesztője, Gelencsér Gábor önmagából kikelve hirdette volna az államellenes ideológiát a szemináriumain; s hogy a tavaly felvételiző diák Lenin-fiú, az idei viszont rendes, hazafias, tisztalelkű fiatal. És hogy az emblematikus komcsi terroristáknak a hagymázas lázongásával szemben a tiszta, igaz szó: a Pesti Srácoké.

Pedig így állunk: ez volna a mentség, ezt kellene elhinni.

Tanárok fala: Xantus JánosTanárok fala: Xantus János


Az SZFE: odú, szektások búvóhelye, a Mások és az Idegenek tanyája. Ezért bocsánatos a tüntető diákokat szidni és gúnyolni, ezért kell és lehet ezt az egészet erőből, izomból, minden tiltakozásra rezzenetlenül „végigcsinálni”. Bözödújfalu és a török Ada Kaleh elárasztása jut eszembe, és az a pillanat, amikor megláttam a ferde templomtornyot a csónakból: egy elsüllyesztett falu mementóját, valahai idegenek alvilági építményét.

Ilyen mementó lesz az Ódry-színpadból. Talán meg se történhetett volna ez az az egész, ha a magyar színház- és filmművészet nem lett volna már eleve idegen a szélesebb közvélemény szemében: be is lehet szüntetni és el is lehet felejteni, ha a szükség úgy kívánja meg. A múlt és a hagyomány: mocsok, rendetlenség, áldatlan állapot, néhány szétdobált könyv a kollégiumi szobában, foltok a falon.

 SZFE, Szentkirályi utca, vágóterem SZFE, Szentkirályi utca, vágóterem


Így ereszkedik le az este a Színház- és Filmművészeti Egyetem rossz épületeire. Az egyiket most visszakapják a reformátusok, ha kell nekik, ha nem. (És nem az övék volt, hanem a KIE, ismertebb betűszóval az YMCA épülete, azaz az összes protestáns egyház közös tulajdona).

Régi ablakRégi ablak


Csak a reformátusokban bízhatunk. Talán ők vonzódnak a régi dolgokhoz, és egy redőny, szekrény vagy ülőke épen marad majd valamelyik teremben. Talán még egy ideig nem érkezik meg a soron következő serény, dolgos ember, akinek az a feladata, hogy mindent lefessen, berendezzen, szögletesre formáljon, és büszkén hirdesse a pénz hatalmát. Talán akkor még egy ideig ott lesz a tárgyakban is az eltörölni kívánt múlt.

Szőcs Petra kislányával az SZFE épületében. Fotó: Lukács LucaSzőcs Petra kislányával az SZFE épületében. Fotó: Lukács Luca



Fotógaléria a mostani állapotokról:


galeria_30233_1__3_.JPG
Szőcs Petra fotói
galeria_30234_2__2_.jpg
galeria_30235_3__3_.jpg
galeria_30236_4__4_.jpg
galeria_30237_5__1_.jpg
galeria_30238_6.jpg

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!