2021. július 29. csütörtökMárta
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Most már lassan nincs hét, nincs nap kórházi tragédia nélkül. Megszoktuk ezt is

V.E. 2021. április 13. 19:40, utolsó frissítés: 2021. április 14. 09:55

Felelősök márpedig nincsenek. Csak nyilatkozó politikusok, részvétnyilvánítások, ígéretek, és megy minden tovább a megszokott kerékvágásban a következő tragédiáig.


A Foișor-kórház udvarán a sajtó előtt lerendezett megalázó beteg-kilakoltatás és a Victor Babeș kórház lélegeztetőgépjeinek leállása gyakorlatilag csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az, ami eljut a nagyközönséghez, meggyőződésem, töredéke a romániai kórházakban jelentkező megold(hat)atlan drámai helyzetnek.

Egyet mondok, amelyről egy covid-kórházban dolgozó orvos ismerősömtől értesültem. Az elmúlt időszakban többször elhangzott, hogy a súlyos esetek számának ilyen szintű növekedése az intenzív osztályon a betegek hanyagságának köszönhető. Mert otthon kezelik magukat, fül után, antibiotikummal vagy természetgyógyász-szerekkel, és túl későn jelentkeznek a kórházban. Magam hallottam Raed Arafattal kezdve a ranglétrán lefelé nagyon sokakat erről így nyilatkozni. A "frontvonalban" dolgozó szakember szerint az orvosok az enyhébb tünetekkel jelentkezőket kénytelenek hazaküldeni, mert egyszerűen nincs hely, kell az ágy a súlyosabb betegek számára. Ha romlik az állapotuk, mondják nekik, telefonáljanak ismét mentőért. Nincs hely, nincs megállás, nincs üres ágy. Aki egyebet állít, az minimum félretájékoztat, de hát ezt már megszokhattuk volna, hogy amióta a járvány tart, nincs megbízható információ.

Mennyit tesztelnek? Hány ágy van az intenzív osztályon? Hogyan módosulnak a szabályok? Csupa olyan kérdés, amelyre válaszvariánsok léteznek, nem világos, egyszerű, egyenes feleletek.

És akkor, ha már amúgy is azt emlegette Florin Cîțu kormányfő, hogy jó volna, ha valakik felelnének ezekért a tragédiákért, akkor említsük meg első helyen a kormánystratégiákat. Az előző kormányét meg a mostaniét. A második hullám telibe találta Romániát, mert a politikusok kampányoltak, és nem mertek szigorítani. Beletörődve, legyintve, ezzel magyarázta mindenki az egymásnak ellentmondó intézkedéseket. Az eredmény? Kórháztűz Piatra Neamțban, ahol több, mint 10 ember vesztette életét.


Tanult-e belőle valamit a Cîțu-kormány? Gyakorlatilag semmit. Most is ugyanúgy kampánystratégiában gondolkodnak a döntéshozók, mint november-decemberben.

Ha a miniszterelnök, az illetékes tárcavezetők meg az Országos Katasztrófavédelmi Felügyelőség legalább egy hónappal ezelőtt megváltoztatta volna stratégiáját, és habozás nélkül szigorított volna akkor, amikor az intenzív osztályok lassan kezdtek feltöltődni, e két utóbbi eset elkerülhető lett volna, és nem kellett volna szakosodott kórházakat feláldozni, Covid-kórházakká alakítani, vagy mobil egységeket bevetni, amelyek - mint annyiszor figyelmeztettek már a szakorvosok- nem jelentenek hosszú távú megoldást. Néhány hetes általános lezárás, vagy legalábbis a főváros karanténja csökkentette volna a kórházakra nehezedő nyomást, és lelassította volna a koronavírus terjedését. Folyamatosan jöttek a hírek szerte Európából, milyen drasztikus intézkedésekkel veszik elejét a harmadik hullámnak. Itt? Rá se rántott senki.

Hogy miért nem tették meg? Mert még mindig nem mernek népszerűtlen döntéseket hozni. Mert inkább húzzák-nyúzzák, mint a taknyot, inkább reménykednek egy csodában és az átkozmetikázott számsorokban, mint a konkrét döntésekben.

Romániában az a hatékony válságkezelési stratégia, hogy ha lehet, akkor halasszuk el a döntést holnapra, holnaputánra, mert talán akkor már nem is kell dönteni, valahogy majd megoldódik.

A Cîțu- kormány az oltási kampány sikerében bízik, és esetleg a húsvéti csodában. Hiszen, hiába az egymást érő tragédiák, Románia egyre lazább a görög keleti húsvéti ünnepek előtt. A Román Ortodox Egyházzal kötött megállapodás szavatolja, hogy a Feltámadás egész éjszakáját a templomban tölthetik a hívek, elegendő, ha hajnali öt órára hazavetődnek. Az EU legtöbb nyugati országában a húsvéti istentiszteletek csak online voltak követhetők. Ferenc pápa az üres Szent Péter-téren misézett, de hát kit érdekel ez itt, Romániában? Az már csak hab a húsvéti tortán, hogy akár tengerparti majálisra is lehet menni ekkor, de ott is maszkot kell viselni – teszik hozzá a döntéshozók, és ilyenkor nem tudja eldönteni az egyszerű olvasó, hogy sírjon-e vagy nevessen.

De térjünk vissza Cîțu költői kérdésére: ki "fizet", ki vállal felelősséget mindezekért az esztelen döntésekért? Lombardiában a tavaly elhunyt covid-betegek 500 családtagja beperelte Giuseppe Conte volt miniszterelnököt, az egészségügyi minisztert és a régió vezetőjét, azzal az indokkal, hogy rokonaik a hibás járványkezelési stratégiák áldozatai voltak. A kért kártérítés: 100 millió euró.

Romániában nem kell attól tartaniuk az elöljáróknak, hogy bárki számonkéri tőlük a hibás döntéseket. A Foișor kórházban történtek után is, ahelyett, hogy arról beszéltek volna, hogyan lett volna elkerülhető a betegek megalázó kilakoltatása az utcára, politikai csörtébe csapott át a kormánygyűlés: a liberálisok mosták a kezeiket, a Mentsétek meg Romániát! politikusai pedig inkább a minisztert mentették meg, az ország ráér.

A szerteágazó bürokrácia közvetlen haszna éppen az, hogy nincsenek számonkérhető felelősök, csak funkciók, tisztségek és kiskapuk. Ez az egymásnak ellentmondó törvényekből, kibúvókat biztosító szabályzatokból álló szövevény tökéletesen alkalmas politikai játszmákra, szabotázsra, vádaskodásra és a felelősségvállalás megúszására, de semmiképp sem arra, hogy tiszta és egyértelmű keretek és szerepek alakuljanak ki.

Ki fogja tehát a pandémiás válságban elkövetett hibákért vállalni a felelősséget: az egészségügyi miniszter? A Belügyminisztériumnak alárendelt Országos Katasztrófavédelmi Felügyelőség vezetője, Raed Arafat? Az oltási kampányt lebonyolító Honvédelmi Minisztérium? A polgármesteri hivatalok? A kormányfő? A teljes politikum?

Ahogy a kórháztüzek esetében sem találtak még egyetlen felelősségre vonható személyt sem, úgy a bukaresti Victor Babeș kórházban elhunyt betegeket is elfelejtjük pár napon belül. Miközben a politikai döntéshozók egymást hibáztatják és a „nehéz örökséget” emlegetik minduntalan (a 30 év demokráciát, amely tökélyre fejlesztette ennek a fantasztikus semmitevésnek és egymásra mutogatásnak a rendszerét, amely lehetővé teszi, hogy szinte bármit megússzanak). Mindeközben az Egészségügyi Világszervezet szerint exponenciálisan nő a fertőzöttek száma és a pandémia kritikus szakaszában vagyunk.

Eddig tehát az egyértelmű szabályok, az átlátható magyarázatok és a felelősségvállalás hiánya két kórháztüzet, a Foișor-i evakuálást, a Victor Babeșben kezelt betegek halálát, és ki tudja még hány ismeretlen tragédiát okozott. Szerencséjükre, a lakosság ingerküszöbe már teljesen el van zsibbadva, úgyhogy szerintem jó eséllyel megússzák. Ezt is.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!