2021. július 29. csütörtökMárta
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A pandémia 400. napja: gyorselemzés a kormányválságról

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2021. április 15. 09:57, utolsó frissítés: 2021. április 16. 18:11

A világjárványban a politikusok a hatalmon maradásért vívott pártharcok mellett hátha ráébrednek, hogy a politikai képviseleti rendszerben ők nem a hatalom birtokosai, hanem közszolgálati munkások.


Ma van a Covid-19 pandémia 400. napja, egy nappal vagyunk a legfrissebb kormányválság után, amikor a világjárvány időszámításában immár a harmadik romániai egészségügyi miniszter pályafutása ért véget.

Talán nem túlzás az új időszámítás emlegetése, hisz miután tavaly március 11-én a Nemzetközi Egészségügyi Világszervezet kihirdette a világjárvány fennállását, azóta egy sajátos, ideiglenes, bizonytalan korszakban élünk. Ezt mindannyian érezzük, tapasztaljuk.

Ebben a periódusban mindenki téved, aki azt hiszi, nem fontos a politika.

És az ország többsége általában és többnyire ezt hiszi: csak keveseket érdekel az aktuálpolitika, pedig mindenkit érint. Így – vagy úgy – téged is, kedves olvasó. Az elmúlt 400 nap alatt a lehető legkonkrétabban megéltük, hogy a kormány intézkedései mennyire meghatárózóak a mindennapi életünkben: szó szerint ettől függ, hogy hány órától mehetünk ki az utcára, meddig vásárolhatunk, mikor mehetünk munkába, iskolába, kocsmába, színházba. Emellett ugyancsak a rendeletek befolyásolják, hogy egyáltalán van-e még munkánk, kapunk-e anyagi támogatást a nehéz helyzetben vagy sem. Sőt, közvetetten – ám annál határozottabb összefüggésben – a járványügyi döntések szó szerint emberek életéről döntenek.


Így végső soron érthető, hogy nincs könnyű helyzetben az az ember, aki a világjárványban egy kormányzat egészségügyi minisztériumát vezeti. A járvány elején Victor Costache mondott le, mert hülyeséget mondott: azt állította egy-kettő leteszteli Bukarestet, ami egyrészt akkor lehetetlen lett volna, másrészt értelmetlen is. Őt követte Nelu Tătaru, akinek tisztségét megingatta, hogy leégett egy intenzív terápiás covid-osztály – a tragédiának 12 halálos áldozata volt –, így a decemberi választások után mást neveztek ki: a tegnap tisztsége alól felmentett Vlad Voiculescut. És nem véletlenül őt.

Voiculescu nem azért lett egészségügyi miniszter, mert egészségügyi szakember, teszem azt orvos, s így alkalmas lenne egy szaktárcát vezetni: hiszen végzettsége szerint közgazdász. Hanem, mert a decemberi választások után egy törékeny, négy pártból álló, koalíció került kormányra, és az USR és PLUS szövetsége őt nevezte meg. Mivel valóban kockázatos tisztség egy egészségügyi világválságban a vonatkozó tárcát vezetni – lám mostanában távozott posztjáról a cseh, a szlovén, a szlovák, a lengyel és osztrák egészségügyi miniszter is –, mindenki szívesen fogadta Voiculescut. Hadd pontosítsak: a nép (egy része) szívesen látta tárcavezetőként a közgazdászt, a politikai ellenfelek meg szívesen átengedték a kockázatos pozíciót.

A politikailag aktív lakosság pedig éppen onnan ismerte Vlad Voiculescut, hogy az emlékezetes Colectiv tragédia után ő volt az az aktivista (#rezist ugyebár), aki az egészségügyi rendszer reformjáért, az emberi életekbe kerülő korrupció felszámolásáért szállt harcba, aki az egészségügyi miniszter is lett a tragédiát követő kormányválság idején, azaz szakpolitikai tapasztalatokat is szerzett. 2020-ban ismét a figyelem előterébe került mint fontos szereplő, mikor megjelent a történéseket megfilmesítő, nemzetközi hírnévnek örvendő Colectiv filmben. Ha a filmről kollégánk, Kulcsár Árpád úgy emlékezett meg, mint ami „arról szól, hogy itt tényleg nincs remény”, akkor már érthető, hogy a pandémiában miért volt jó taktikai lépés a tisztséget rábízni: mert egyféle reményt jelenített meg.

Azt a szerény reményt, hogy nem lesz több Colectiv, Caracal, Piatra Neamț.

Azt ígérte ez a politikai imázs, hogy 2021-ben nem fog több ember meghalni, megaláztatást elszenvedni, nyomorban élni a döntéshozók kapzsi, önérdekeiket szolgáló tettei miatt.

Aztán kigyulladt még egy, aztán még egy kórház, aztán az oltásokat előbb mégis az illetéktelenek kapták meg fura módon, aztán elkezdtek naponta százával meghalni az betegek az intenzív osztályokon – jelenleg több mint 25 ezer embert gyászolunk –, aztán éjszaka megalázó módon evakuálták a betegeket egy kórházból, aztán emberek mégiscsak meghaltak egy parányi műszaki meghibásodás vagy emberi mulasztás miatt, egy mobil kórházban. Az eseteket „vizsgálják” (fekete március, bányászjárás, auguszus 10?), a politikusok nyilatkoztak így, aztán döntöttek úgy, de aztán még azt is módosították ha nekik, vagy a gazdasági érdekeiknek az kedvezett.

Csak a szerepek változtak: egykor a politikum megreformálását sürgető #rezist-aktivisták 2021-ben a kormányzati pozícióból a kormányellenes tüntetőket éppen úgy lenézik, megvetik, és ellenük beszélnek, mint régebb tették a hatalom képviselői.

A kétségbeesett időben a remény nagyon veszélyes játékká válhat.

Ami egykor a #rezist volt, ma az „aranyemberek”: George Simion nevezte így követőit, „voi, oameni de AUR”. A milliónyi munkást, rendőrt tömörítő szakszervezetek a tegnap még nem velük egyszerre tüntettek a kormány ellen, de egy aranykor – egy „epoca de AUR” – lehetősége lopakodva, mint délutáni árnyék egyre inkább sötétlőbben növekszik. Ne áltassuk magunkat, hogy ez ellen védettek vagyunk; nem működik az immunrendszerünk, nincs oltás, az „írástudók árulása” kultúra- és korfüggetlennek bizonyult.

Tehát hősünk, Vlad Voiculescu lett az egészségügyi miniszter, aki hirtelen a bűnbakkereső népharag célpontjává vált – Raed Arafattal együtt – és már érezni lehetett korábban a miniszterelnök lemondásokra célzó nyilatkozatában, hogy nem állnak ki mellette: most kiderül „van-e még becsület Romániában”. Ludovic Orban, PNL pártelnökként mindenkit biztosított, hogy Voiculescu maradása kizárólag az USR-PLUS döntése, de „a PNL aggodalommal nézi, ahogyan az egészségügyi minisztérium kezelve van”.

Ilyen hangulat volt kedden, a pandémia 398. napján, amikor kiderült, hogy Andreea Moldovan egészségügyi államtitkár az egészségügyi minisztérium égisze alatt kidolgozott, és közzétett egy újabb – és sok népszerűtlen intézkedést magába foglaló – alaposabb karanténba helyezési szabályzatot. Amivel akár Bukarest is karantén alá kerülhet... 

Így szerdán, a pandémia 399-ik napján a kormányfő felmentette tisztsége alól Andreea Moldovant, azzal indokolva, hogy a szabályzat nem jó, illetve nem egyeztettek vele mielőtt közölték volna a Hivatalos Közlönyben. (Aztán aszabályzatot gyorsan visszavonták.) S mivel Voculescu kiállt az szakértő államtitkára mellett, őt is felmentették. Így lényegében a döntéshozatalból kiiktatták az egyetlen járványtani szakértőt, visszaállították az emlegetett „becsületet” is, hiszen történtek lemond(at)ások.

Csakhogy Dan Barna, az USR-PLUS társelnöke

kiállt az egykori aktivista mellett, ami abból a szempontból érthető, hogy a párt legfőbb üzenetét jelképezte. Ezért meglóbálta a #rezist lobogót, és elmondta, hogy Vlad Voiculescut „aljas támadások” érik, mivel az egészségügyi ágazatban olyan bizonyos érdekcsoportok vannak, amelyeket Voiculescu „kezdett zavarni”.

Majd bojkottálták a szerdai kormányülést, illetve visszautasította, hogy ideiglenesen betöltse az üresen maradt tisztséget: így a pandémia 399. napján Románia egészségügyi miniszter nélkül maradt.

Végül hivatalosan is bejelentette, amit a sajtóértesülések már korábban megírtak: nem kívánják törésre vinni az együttműködést a liberálisokkal és az RMDSZ-szel létrehozott koalíciót, azonban a reformok mellett köteleződtek el, és ezeket szeretnék folytatni. Például felhozták, hogy az Európai Unióban Románia a 27 tagállam közül oltásügyileg a 25. helyen van, azaz igencsak rosszul teljesít. Szó, ami szó: ha menesztették az ő embereiket, akkor legyenek következetesek a kormányzó pártok, és vonják meg a bizalmukat a miniszterelnöktől, Florin Cîțutól is. Annál inkább, mert – sajtóértesülések szerint – a kormányfő valóban azelőtt menesztette az érintett USR-s államtitkárt és minisztert, hogy erről a koalíciós pártokkal egyeztetett volna. Hogy az USR-PLUS vs. PNL összekapáshoz

mit szólt a harmadik kormányzó koalíciós partner, azaz a RMDSZ?

Kelemen Hunor délben a közösségi médián reagált: „Egy miniszter visszahívása a kormányfő kizárólagos alkotmányos joga, amelyet nem kommentálunk. Ezt a döntést elfogadja az RMDSZ, és támogatjuk a koalíciót abban, hogy tovább folytassa a munkát, hiszen közös felelősséget vállaltunk az ország vezetéséért” – írta a közösségi médiára a Szövetség elnöke.

Mivel a párt szóvivője érdemben nem tudott egy romániai magyar sajtónak reagálni („majd visszahívjuk”, „később, amikor lesz álláspont”), a Transindex megkereste Vass Levente egészségügyi államtitkárt, aki pozitívan értékelte Voiculescu munkásságát: „az általam képviselt véleményekből sokat, mintegy hetven százalékát igyekezett megvalósítani és beépíteni a munkájába” – mondta, azt is jelezve, hogy érezhető volt, hogy az USR bizonyos kérdéseket inkább párton belül kezel.

Este a Szövetség elnöke az RMDSZ 10 perc Bukarest című műsorában elmondta, hogy az RMDSZ az ésszerűség hangját képviseli, és arra kéri a koalíciós partnereit, hogy tegyék félre a sértődöttségeket, gondoljanak arra, hogy hosszú út áll még előttük. Kiderült, hogy részükről nincs fenntartás Florin Cîţu miniszterelnökkel kapcsolatban, illetve hogy „arra kérjük az USR-Plus-os kollégákat, hogy mihamarabb tegyenek javaslatot az egészségügyi miniszter tisztség betöltésére, mert azt vállaltuk, hogy hatékonyan és eredményesen fogjuk vezetni az országot, ezt pedig nem ruházhatjuk át másra."

A pandémia 399. napjának utolsó kormányválságos mozzanata az volt, hogy Klaus Johannis államfő aláírta azt a rendeletet, amely szerint Florin Cîţu miniszterelnök kerül ideiglenesen az egészségügyi minisztérium élére.

Ma tehát ismét van Romániának egészségügyi minisztere!

Sajtósként és állampolgárként pedig csak reménykedhetünk abban, hogy a politikai válság nem eszkalálódik, és nem mélyíti tovább a már igencsak komoly egészségügyi és társadalmi válságot. Ha igen, arról beszámolunk.

A pandémia időszámításának 400. napján a politikusok a hatalmon maradásért vívott pártharcok mellett hátha ráébrednek, hogy a politikai képviseleti rendszerben ők nem a hatalom birtokosai, hanem közszolgálati munkások. Kötelességekkel és felelősségekkel, amellyel minden állampolgárnak tartoznak.

A szöveg először a Transindex április 15-i Hajnali hírlevelében volt olvasható. Ha szeretne hasonló elemzéseket, szövegeket olvasni, ITT iratkozhat fel hírlevél-szolgáltatásunkra.

Nyitókép: Orvosok a kolozsvári járványkórház intenzív osztályán. Fotó: Andrea Campeanu/Getty Images

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!