2021. október 26. keddDömötör
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Románia államformája a vadkapitalizmus, és ami megmutatja ezt, az az Untold

Kulcsár Árpád Kulcsár Árpád 2021. szeptember 13. 10:59, utolsó frissítés: 11:02

A fesztivál, amely "nem mondja ki", de remekül példázza, hogy Románia állampolgárai között vannak egyenlők és egyenlőbbek. Dübörgő zenével hozzák tudomásunkra: a "demokráciánk" egynémely alaptézise nem vonatkozik mindenkire.


Mondom is a tételmondatot: Románia államformája a vadkapitalizmus. Javaslom kedves honatyáinknak és honanyáinknak, indítványozzák ennek alkotmányba foglalását. Vagy lehetne sok-sok törvényhez apró betűs részekként oda csatolni, hogy csak olyankor érvényes, amennyiben az nem áll szemben egy magánvállalkozó profitszerzési lehetőségeivel. 


És akkor beszéljünk az Untoldról! 


A fesztiválról, amely olyannyira fontos a városvezetésnek, sőt, az ország vezetésének, hogy fittyet hánynak a saját szabályaikra is. Az Untold a szimbóluma annak, milyen álságos is az a rendszer, amely szabadságot, szabad piacot és a polgárok egyenlőségét ígéri nekünk. Persze keveseket zavar, hogy ezt nem teljesíti, hiszen Emil Boc városvezetése a választópolgárok hetven százalékának bizalmát élvezi, mint ahogyan az emberek egészen ritkán és kevesen vonulnak utcára, amikor a nagyvállalatok érdekében csűrik és csavarják a döntéshozók a szabályokat. 



Mert nézzük csak meg mi mindent csorbít az a fesztivál, ami a “szabadságról” és a könnyed szórakozásról szól:


Egyrészt megmutatja, hogy bár elméletileg bár minden polgárnak joga van a közösségi területeket használni, ez nem minden esetben igaz, akkor kifejezetten nem, ha a fél város egy jól meghatározható kör vagyonát kell gyarapítsa. Ergo, ilyenkor az adódból fenntartott köztereket csak úgy látogathatod, ha kifizeted a belépő árát, amit persze nem igazán a romániai átlagpolgár zsebére szabtak,


Ráadásul az Untold szervezői és a városvezetők annyira cinikusak, hogy gyakorlatilag a város egyik tüdejeként funkcionáló sétatér oroszlánrészét bulizzák csonkig, ott, ahol az utolsó nyári melegekben családok, szerelmesek, sétáló nyugdíjasok andalognak napi ezerszám , hogy némi zöld ölelést kapjanak a gesztenyefák között.  


A másik hazugság, amire az Untold remek példa, hogy mindenkinek ugyanúgy be kellene tartania a zajszennyezési szabályokat. Mert hát pontosan meg van határozva, hogy egy-egy lakott településen mekkora zajszennyezésnek lehet maximum kitenni a lakókat.  Azt hiszem mindenki élt már át Kolozsváron házibuli-tapasztalatot, hogy fél óra után megérkeznek a rendőrök, és vagy figyelmeztetnek, vagy egyből bírságolnak hangoskodásért. Na mármost, ha valaki a profitért hasogatja négy napon keresztül az állampolgárok dobhártyáját, akkor, természetesen, az nem tilos.


A „progresszív, nagyonbulis, nagyonfiatalos, nagyonnyugatis” Kolozsvár hívei ezt azzal szokták eltűrni, hogy igazán eltekinthetne ilyenkor mindenki, hiszen a szolgáltatószektornak nagyon szüksége van most az infúzióra, főleg így, másfél év járványos időszak után. Ergo: ha valakik a kárunkra pénzt akarnak keresni, legyünk már olyan szívesek, és fogjuk be a pofánkat. Csakhogy sehol nincs rendben úgy tenni, mintha a város csupa szálloda- és vendéglőtulajdonosból, AIRBNB-gazdából és nyerészkedni vágyó kispolgárból állna, aki a sufniját is több ezer lejért adná ki a pénzes nyugatiaknak ilyenkor.  A városban vannak, akik szintén jó sok pénzt akarnak keresni, csak nem tudják a zajban végezni a munkájukat, vannak kórházak, ahol orvosok akarnak gyógyítani (a fesztivál mellett van közvetlenül a gyerekkórház egyik épülete például), és vannak, akik nem akarnak fájó fejjel iskolát kezdeni hétfő reggel. Meg olyanok is vannak, akik nem akarnak pénzt keresni, csak naivul azt hiszik, hogy a lakóhelyükön joguk van pihenni, és pont nem boldogítja a fent felsoroltakat, hogy a többiek mennyi pénzt is keresnek az egészen.


A másik hatalmas "mókás" hazugság az országban, hogy itt a szabad piac és az egyenlő versenyfeltételek vannak jelen: az Untold kezdettől fogva az a fesztivál volt, amelyet a helyi településvezetés pofátlanul előtérbe tolt mindennel szemben. Azon kívül, hogy érthetetlen módon pénzzel támogatták, előzékenyen beengedték a városba, bagóért átadtak nekik egy csomó teret és infrastruktúrát, a fesztiválhoz igazították a város vérkeringését. Na mármost, jöjjön bárki, és mondja azt, hogy szeretne egy nagyszabású fesztivált szervezni, ahol nem mellesleg reggel hatig tart a a harsogás, és próbáljon szerencsét egy városvezetésnél. Minimum kiröhögik. Másrészt tartsa be a szabályokat, és vigye lakott településen kívülre a fesztivált, vajon tud-e ugyanannyi embert bevonzani. Ergo: az Untold úgy gyomrozza meg az egyenlő versenyfeltételeket, ahogy nem szégyelli. 


No és akkor még egy hazugság: az állam előtt minden állampolgár egyenlő. Tehát ugyanolyan jogok vonatkoznak mindenkire: példának okán egy csíkszeredai vállalkozó (éppen egy itteni kávézó teraszáról írom ezt a hírlevelet), köteles éjjel kettőkor bezárni, így korlátozzuk mi az országban a járvány terjedését. Szombaton egy esküvőben voltam, a násznép éjjel kettőkor szépen hazament, ahogy kell. De nem ám az Untoldon, a tehetős fiatalok itt külön kasztot alkotnak, rájuk nem vonatkoznak a járványügyi szabályok, ők tolhatják a bulit reggelig. 


Románia államformája tehát nem demokrácia, hanem kapitalizmus, annak is a vadabb fajtája, s ezt mutatja meg az Untold: áruba bocsátható a fél város, egy nyugati jól szituált fesztiválozónak ráadásul bagóért, áruba bocsáthatók a szabályok, és ha ezek ellen valaki tiltakozik, akkor azt lehet mondani rá, hogy 'a fejlődés útjába áll'. Mint a lakóhelyüket védő amerikai őslakosok, vagy a verespataki bányakitermelés ellen annak idején fellépő civilek. A 'fejlődés' általában az érv, ha tönkre akarnak tenni élőhelyeket, ha természetet akarnak rombolni, ha tönkre akarnak tenni egy régészeti lelőhelyet valamilyen beruházás miatt.  


Az efféle fejlődés erőszakos, nem keres konszenzusokat, és az egyetlen módszer ellene a hathatós civil fellépés, aminek a gyakorlata még mindig nem eléggé egyértelmű és azonnali kies országunkban, városunkban. Ha elég erős a kiállás, akkor a közvélemény ereje arra késztet egynémely politikust, hogy ő maga is hajlandó legyen az ésszerű érveket elkezdeni hangoztatni. De amíg ez nincs, addig fejlődünk, egy hatalmas bódulatban, amelynek lendületes forgataga azt mutatja, milyen remek városunk is van: itt mindenki állandóan csak bulizik, aki meg nem, az maradi kispolgár.

Ez a cikk a Transindex reggeli hírlevelében jelent meg először. Ha olvasnál hasonlókat a reggeli kávéd mellé, iratkozz fel itt!

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!