2021. október 26. keddDömötör
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Kulcsár Árpád: Ez már nem a kormány, hanem a hazai pártpolitika válsága

Kulcsár Árpád Kulcsár Árpád 2021. október 06. 18:17, utolsó frissítés: 18:19

Kormányzás helyett csak hatalmi marakodás van, ebbe meg mindenki kezd beleunni, és a büntetés sem marad el.


Október ötödikén délben az jutott az eszembe, hogy nagyon kíváncsi lennék minden olyan érvre, amely még a (nemcsak) hazai képviseleti demokrácia szükségességére vonatkozik. Pusztán csak azért, mert nem csupán egy újabb politikai válság az, amelyet egyre nagyobb kedvetlenséggel vagyok kénytelen követni, ez a válság jóval több.

A politikai osztály akkor hagyta cserben az országot, amikor a legkevésbé kellett volna, ez tény, és sokan is emlegetik: nem elég, hogy épp aznap döntött rekordot a fertőzöttségi ráta, amikor honatyáink és honatyáink fejreállt Supermannel szórakoztak a parlamentben, hanem az egekben vannak az energiaárak, az építőanyagok ára, nincs hely az intenzív terápiás osztályokon, egy recens kórháztűz megmutatta, hogy gyakorlatilag bármikor újabb tragédiák következhetnek, érdemben senki nem foglalkozik a munkájukat elveszített tömegekkel. Az oktatás, amelynek a tavalyi digitális változata a társadalom jó része számára csőd volt, most is stratégia nélkül tengődik. Mindeközben a járványügyi szabályozásokban annyi a változás, hogy ember legyen a talpán, aki naprakész tud maradni, hogy pontosan melyik településen, melyik nap mit lehet és mit nem, az oltási kampány totál csőd lett maga is stb., stb.

Mindeközben a hazai politikai életnek látszólag nincs olyan szereplője, aki ne azon agyalna, hogyan konszolidálhatná a hatalmát. Most eltekintve attól, hogy az elmúlt hónapok eseményei alapján úgy tűnt, mintha az elnök egyenesen azon lett volna, hogy tovább szítsa a koalíciós konfliktusokat, és teljesen szétbarmolja a kormányt. Az USR elleni totális háború, amit a PNL leművelt, nem szólt másról, mint a saját belső harcukról, az USR meg azon volt, hogy a méltóságán esett csorbát megtorolja, az RMDSZ azon igyekezett, hogy a pénzosztó Anghel Saligny-programot minél gyorsabban tető alá hozza, miközben ímmel-ámmal azért próbálták összetartani a koalíciót.

A PSD meg csak simán profitál a válságból: egyrészt olyan ütemben erősödik ellenzékben, hogy három év múlva bármilyen választást simán behúzna, másrészt vannak feltételezések arról, hogy egy kisebbségi kormányt fog támogatni, cserébe pedig bőven belenyúlhatnak embereik a mézes bödönbe, ami az eu-s helyreállítási és a hazai fejlesztési pénzeket illeti. Az AUR meg, mivel sikerült a rendszerellenesség látszatát megőriznie, és még a legkellemetlenebb futóbolondjaitól is megszabadult, közben gyűjti mindazoknak a támogatását, akiknek már bőven elege van abból, hogy hatalmi játszmákat nézzenek.


Szóval nem unjuk még? Persze, én a magam részéről rettenetesen, csak csodálkozva konstatálom, hogy az embereknek mennyi türelmük van még az egészhez, ehhez a tragikomédiához, amelyen nevettünk egykor, de egyre fanyarabb mosollyal tudunk már csak a fekete humorára reagálni.

Mert most már nagyon nehéz indulatok nélkül nézni, hogy másfél évnyi járvány után az égvilágon semmi sem történt, például, nem bővült az intenzív terápiás ellátási kapacitás. Vagy azt, hogy a nyári hónapok a politikában nem azzal teltek el, hogy az oktatásra vonatkozó stratégián gondolkodtak: tanárok átképzése, infrastrukturális fejlesztések stb. Az ország egyelőre úgy néz ki, mint az a bizonyos hánykolódó hajó: a matrózok mattrészegek, a kapitány meg valami tévképzetes figura, aki vattacukornak látja a jéghegyet maga előtt.

Az elmúlt év legnagyobb megvalósítása a kormány részéról egy olyan pénzosztó program volt, amiből aszfaltozni lehet majd a falvakban. Kell aszfaltozni falvakban? Naná, hogy kell! De egy egészségügyi és szociális válság idején egész biztos, hogy ez volt a legfontosabb?

A probléma természetesen a rendszerben van: nem fenntartható az az úgynevezett képviseleti, úgynevezett demokrácia, ahol a politikusoknak önnön hatalmuk konszolidálása a fő prioritásuk. A négyéves ciklusok (amit nem nagyon szoktak kibírni a hazai kormányok) egyszerűen nem alkalmasak a stabil vezetésre Európa ezen részén.

A legnagyobb baj az a fajta cinizmus, amivel a politikum elvárja, hogy komolyan vegyük a szereplőket. Lásd, hiába van alkotmánybírósági döntés arról, hogy Florin Cîțut nem szabadna megint miniszterelnöknek jelölni, ez a PNL-t nem érdekli, és ismét őt állítanák a starthoz. Minden efféle hatalomhoz való makacs ragaszkodás az AUR felé löki a lakosságot. Lehet Simionon és társain nevetni, de egyelőre ők azok, akik radikálisan az aktuális politikai elittel szemben pozicionálják magukat, és tény, hogy a lakosság kezdi unni az éves parlamenti cirkuszműsorokat.

A pártpolitika elavult, egyre kevesebben érdekeltek ennek fenntartásában, jól mutatják ezt a folyamatosan gyengülő választási eredmények. És akkor, alulról építkező, grassroot mozgalmak híján (ezt a kártyát az USR valamelyest eljátszotta, és mára hagyományos, bár reformista pártra kezd hasonlítani), az emberek számára maradt az elszámoltatást, identitást, biztonságot (hamisan) ígérő szélsőjobb.

Lehet tehát, hogy most megint kormányválságot látunk, de ez magának a politikai rendszernek a válsága, amelybe néhány éven belül belebukhatnak akár a bivalyerős pártok is. Amennyiben nem változik a tendencia, nemcsak politikai aktorok tündökölhetnek és bukhatnak hatalmas sebességgel (Dragnea, az elmúlt évek PSD-s miniszterelnökei, Orban, Cîțu...), hanem néhány év alatt a hagyományos és erős pártok dőlhetnek a semmibe.

S mint ilyen, lehet tovább egymással marakodni, és közben klasszikus neoliberális és retrókereszténydemokrata politikát folytatni, de ma az EU egyik legszegényebb és legfertőzöttebb országában, ahol a lakosság jó része tanulatlan, és obskúrus erők által könnyen befolyásolható, ez bármikor csúnyán visszaüthet. Késő-e valós társadalmi programokat indítani, valós reformokba belefogni? Lehet, de nincs más út: egy-egy ember ideig-óráig túlélheti a hatalmi harcokat, de a politikai formációk egyre kevésbé.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!