Tamás Gáspár Miklós: Mentsük meg a Transindexet!
Tamás Gáspár Miklós 2021. október 28. 10:42, utolsó frissítés: 17:32Ha a koncertből egyik szólam hiányzik, az egész hamisan szól. Ezért érdeke mindenkinek megmenteni a Transindexet, azoknak is, akiknek az idegeire megy.
Semmi nem tökéletes, még a Transindex sem. Esendő kollektív alkotás, mint minden újság, gondolatok temetője is, mert a pár napig élő cikkeket elfelejtjük, cserélődnek az írók és az olvasók. Váratlan vetélytársak jelennek meg, mindig mállad, omladozik a kultúra szerkezete. A Transindexen kívül csak Kolozsvárt négy magyar nyelvű lap jelenik meg papiroson és/vagy az éterben (Szabadság, Krónika, Új Magyar Szó [maszol.ro], Főtér), az olvasók magyarországi szájtokat is olvasnak, YouTube-csatornákat néznek, közösségimédia-csoportokban vesznek részt, vannak Erdélyben is magyar rádió- és tévéműsorok a pestieken kívül. Az erdélyi magyarok közül igen sokan érdeklődnek a román nyelvű médiák iránt is. Mindegyiknek vannak érdemei. És hibái persze.
Ennyi információ- és hiedelemforrás mellett miért van szükség a Transindexre?
Nem használom a „függetlenség” fogalmát – úgyse hisz benne sajnos majdnem senki –, bár ez a lap független azoktól az intézményektől, szervezetektől és társadalmi csoportoktól (a néhai „történelmi középosztály” strukturális örököseitől), amelyek a legbefolyásosabbak és amelyek épp emiatt a status quo ante, a jelenlegi állapot elkötelezetten konzervatív hívei, mind a romániai, mind a magyarországi, mind a romániai magyar nemzetiségi közélet ügyeiben.
Független ezektől nemcsak elviekben, hanem kulturális és politikai ízlésében. Evvel váltja ki a legtöbb ellenszenvet, pedig voltaképpen elég óvatos, kompromisszumkész, mérsékelt orgánum, az uralkodó közvéleménnyel is sok mindenben megegyezik, ami a kisebbségi létben alighanem elkerülhetetlen. De az ízlés- és stíluskülönbségnek nagyobb a súlya, mint az állásfoglalásoknak. Ilyenek a társadalmak.
A kulturális ízlés, stílusérzék diktálja azt is, a mai világ mely szereplőit szokták inkább kedvelni: hogy milyen embereket szeretnek. Újságban – de másutt is – ez a legfontosabb. Még az is, hogy kiről kezdenek hirtelen hallgatni.
Nem független a lap a saját előföltevéseitől. A Francia Köztársaság jelszava, mint közismert, a „szabadság, egyenlőség, testvériség”. Amikor Pétain marsall a második világháború alatt a német megszállók – mondjuk így – „védőőrizetében” ezt megváltoztatta, az ország nevét „Francia Állam”-ra, a jelszót pedig „család, munka, hazá”-ra cserélte, akkor őszinte preferenciáinak adott hangot. Franciaország mai vezetői se őszinte tisztelői a hármas jelszónak, különösen persze az egyenlőségnek, de nem függetlenek a bevett köztársasági előföltevésektől. A köztársasági hagyománytól – beleértve a köztársasági képmutatást – ott csak a nagyon elszánt szélsőjobboldal független. Magyarok (és románok) körében ilyen egyértelmű, erős politikai hagyományok nincsenek; annál élesebbek az ellentétek.
Az ízlésbeli eltérések mindenütt életfontosságúak; de csak nagy válságok idején fajulnak (hagyományosabb, folytonosabb, szilárdabb társadalmakban; Franciaország mellesleg most pont nem ilyen) gyűlöletté. Nálunk mindig.
De azért tudnunk kell, hogy ez se nem szükségszerű, se nem hasznos. Megvan, igen – talán éppen ez a mi politikai hagyományunk. (Sóhaj.) A különbségek, lehet, nem is olyan nagyok: a reformáció és az ellenreformáció egymást gyilkoló hívei, ha visszanézünk, közelebb állnak egymáshoz, mint mihozzánk.
No de akárki akármit gondol, mindezek az ízlések, stílusok, hangnemek, kulturális dialektusok adják ki együtt azt, amik vagyunk, ha a koncertből egyik szólam hiányzik, az egész hamisan szól. Ezért érdeke mindenkinek megmenteni a Transindexet, azoknak is, akiknek az idegeire megy.
Kérem, járuljanak hozzá a lap költségeihez, adakozzanak, kérjenek adományt jómódú ismerőseiktől, ne fogadjanak el honoráriumot, beszéljék rá kedves szerzőiket, hogy ide írjanak, sokat és ingyen. Ez az internetes lap már hozzátartozik Kolozsvárhoz, Erdélyhez, ne hagyják elpusztulni. Isten fizesse meg.
Itt támogathatod te is a Transindex munkáját!