2022. január 25. keddPál
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A család az család meleg aktivistája az elfogadás fontosságáról beszélt a kommunikációs napokon

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2021. december 05. 13:53, utolsó frissítés: 2021. december 07. 16:18

Bár nem mindenkinek tetszett, hogy a szivárványcsaládok szószólóját is meghívták a kommunikációs napokra, de a szervezők inkább összefogtak, mintsem visszakozzanak.


Vannak emberek, akiknek mindenképpen meghökkentő lehet, hogy szivárványcsaládban élünk – mert ez nem a nagy többségre jellemző családmodell. Mi egy kisebbség vagyunk, de ugyanazok az értékek tartanak össze, mint bármely más családot – válaszolta Pál Márton, azaz Marci, Parászka Boróka újságíró azon kérdésére, hogy ő meghökkentőnek tartja-e, hogy meleg családmodellben nevelik örökbefogadott gyermeküket. Amire a Marosvásárhelyi Rádió újságírója megjegyezte: jó helyen mondta el ezt, hisz a romániai magyar kisebbségnek beszél erről.



Ezen túl pedig – amiből a kérdés is adódott – a 13. Kommunikációs Napok céltudatosan választott elsőre talán meghökkentőnek tűnő témákat, hogy akár tabukat is döntsön - még ha ilyesmi nem is feltétlen történt a konferencia alatt.

Helyette viszont a főleg Babeș–Bolyai Egyetem diákjaiból álló nézők számos izgalmas témába betekintést nyerhettek az online térben, például abba is, hogy milyen a viszonyunk a közösségi média korában a sokkal erőteljesebben megjelenő propagandával szemben, akkor amikor ráadásul a hiteles információt is sokkal nehezebb megkülönböztetni a valótlantól, mint azt a 444.hu újságírója, Magyari Péter is kifejtette előadásában.


A tabudöntögetés elmaradása azonban még nem jelenti azt, hogy ne beszélhetnénk egy bátor szervezésről, hiszen a meghívottak bár egyetemi körökben közismertek, erdélyi viszonylatban sokan megkérdőjelezhetik jelenlétüknek indokoltságát. Ez pedig Pál Marci kapcsán akár halmozottan igaz lehet, aki nemcsak meleg, de céltudatosan tematizálja is a szivárványcsaládok létjogosultságát, azaz a meleg párok örökbefogadási jogának elfogadását, amely jelenséget a magyar kormány például olyan veszélyesnek tartott, hogy törvényt is hozott velük szemben.

(Tegyük hozzá, a 18 évek alattiak tájékoztatásának lehetőségét úgy korlátozta, hogy a melegeket összemosta a pedofilokkal – hogy ezt gumicsontként bedobva elterelje a figyelmet többek között a kínai egyetem botrányos kérdéséről.)

Mielőtt rátérnék Marci és Boróka beszélgetésére, érdemes talán megemlíteni, hogy a közelmúltban mekkora felháborodást váltott ki, amikor Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármester a Facebookon arról kérdezte a városlakókat, hogy egyáltalán fogadja-e a székelyföldi város testvérvárosának, Hódmezővásárhelynek a polgármesterét, mert Márki-Zay Péter a magyar összellenzék miniszterelnökjelöltje lett. Nos, mint tudjuk, a válasz egy nagy nem lett… – ennek apropóján viszont a kolozsvári Planetárium mégis meghívta MZP-t, így ha a járványhelyzet megengedi majd, végül Kolozsvár ad majd helyt az egyesek által hangosan elutasított párbeszédnek. Hasonló felháborodott kommenteket lehetett olvasni akkor is, amikor a 13. Kommunikációs Napok szervezői bejelentették, hogy Marcit is meghívták.

„Ki az idei főszervező, mert lesz hozzá egy-két szavam. Anno a tudományért és a helyben gyakorlatozásért hoztuk létre a konferenciát vásárhelyen is, nem azért, hogy bizonyos egyének szerepelhessenek érzelmeiket siratva” – így az egyik fotelhuszár.

Egy másik illető pedig, miután nagy és buta ideológiai agymosásnak nevezte az előadást, saját megtéréséről beszélt. „Hátha majd valamikor kedves „főszervezők” lelkiismerete is megszólal és megtudjátok, hogy mi az IGAZSÁG ezekkel az ideológiákkal kapcsolatban. Én is „menő” fiatal voltam és sok mindenre nyitott. De örülök, hogy kinyíltak a szemeim és rájöttem (sok fiatal segítségének köszönhetően) hogy mi is az ÉLET értelme! Azt kívánom nektek is, tiszta szívből!” – fogalmazott.

Ezek az erdélyi társadalomban lépten-nyomon jelen lévő vélemények pedig jól érzékeltetik Marci mondanivalójának fontosságát. Mert mi volt a beszélgetés címe? Elfogadva és elfogadva lenni – ez pedig nem igazán történik meg a melegekkel szemben Magyarországon, de Erdélyben sem. Akik pedig másfajta véleményen merészelnek lenni, azokkal „el kell beszélgetni”.

Mit tett viszont a fenyegetés láttán a szervezőcsapat? Összezárt.

Az utóbbi hozzászóló azért mondja többes számban, hogy főszervezők, mert miután az előző kirekesztő perzsára hívta a főszervezőt, a Spartacusból és a Charlie Hebdo tragédiájából is ismert jelenetsorral szembesült:



Így történt, hogy a kommunikációs napoknak - ha jól számolom, bevallottan - 34 főszervezője van. A többi még fedésben dolgozik azon, hogy az erdélyi társadalom nyitottabb legyen a kisebbségekkel szemben.

Illetve azon is, hogy egyesek ne akarják ráerőszakolni a beszűkült nézeteiket másokra – ez esetben pont azokra, akik hónapokon keresztül a konferencia megszervezésén ingyen és bérmentve dolgoznak. Adjuk meg nekik tehát a döntés jogát, és ha így döntenek, vannak szakmai szempontok, amik alapján építő jelleggel lehet kritikát megfogalmazni.

Persze, többen mondhatnánk, hogy én könnyen beszélek hat évnyi Kolozsváron lakás után. És itt van a kulcs, Marci és Boróka beszélgetése ugyanis épp azért nagyon fontos, mert A család az család mozgalom azon dolgozik, hogy ne csak mi, nagyvárosiak és elfogadók tájékozódjunk egy kisebbségben lévő társadalmi réteg gondolatairól, helyzetéről, hanem azok is, akik körében akár meghökkentő vagy tabu lehet az arról való beszélgetés is, hogy Magyarországon jelenleg 1000 szivárványcsalád él – tehát legalább ezer gyereket az LMBTQ tagjai nevelnek.

Ami Marci szerint bár csak egy kis szelete a társadalomnak, de fontos megérteni, hogy a szivárványcsaládok ugyanolyanok, mint más családok. Ugyanolyan kihívásokkal és problémákkal néznek szembe a gyermekneveléssel kapcsolatban, és ugyanolyan kompetenciáik is vannak hozzá, mint másoknak. Amiben valóban különböznek a hétköznapi családoktól, azaz, hogy nekik a jogi egyenlőségért és az elfogadásért is tenniük kell. Egyébként meg ők is azt szeretnék, ha minél kevesebbet kellene hangoztatniuk, hogy a család az család... De ehhez az kell, hogy minél természetesebb legyen a család bővebb értelmezése.

Ennek megértése érdekében pedig Pál Marciék A család az család mozgalommal vállalják azt is, hogy a nem sértő, de kényes kérdésekre szívesen válaszolnak, mert szerinte az emberek nem a politikailag korrekt kérdésekre is kíváncsiak. Ezek viszont hiányoznak a közéletből. Példaként említette, hogy nagyon kevesen tették fel nekik azt a kérdést, hogy a gyermeknek szüksége van-e anyai modellre, és ezt Marci és a párja miként tudja megadni örökbefogadott gyermekének. Amit amúgy jó kérdésnek tart, szemben azokkal a politikai üzenetből kiinduló kérdésekkel, amelyek – szemben a valósággal -, eleve kizárják annak a lehetőségét, hogy a család nemcsak egy anyából és egy apából állhat. Arra ugyanis az ezer szivárványcsaládon túl ott vannak azok a családok is, amelyek egyedülálló szülőkből, nagyszülőkből, testvérekből stb. állnak.

Marci ezért mondja, hogy a család sokszínűbb a hagyományos értelmezésnél, amelyet egyébként szerinte a szakmai vélemény is meghalad. Illetve, úgy tapasztalja, hogy a társadalom is egyre inkább elfogadóbbá válik a szivárvány családokkal szemben. Egy be nem azonosított kutatást említett ennek érzékeltetésére, ami a magyar társadalmat három kategóriára bontotta fel: ebben 40 százalékban vannak az elfogadók és az elutasítók is, húsz százalékban pedig azok, akik még nem döntöttek erről.

A család az család kampány pedig ezeket a billegőket szólítja meg és informálja arról, hogy szerintük nem a szülők neme dönti el, hogy kiből milyen szülő lesz, hanem a kvalitásai.

„Mi nem akarunk és nem is tudunk mindenkit meggyőzni, nem is lehet. Ha az a negyven százalék nem utálkozik, akkor már jók vagyunk. A társadalom pedig változik, az idősebb generációk még sokkal elutasítóbbak, az új generációk pedig már sokkal elfogadóbbak. Ez a változás elindult, és már csak idő kérdése, hogy ez a téma egy unalmas kérdéssé váljon” – mondta.

Marci szerint a kampány mögé olyanok is beálltak, akik a jobboldali médiában, például a TV2-nél dolgoznak. Azok pedig, akiknek a véleménye a legnagyobbat szól, szerinte azok voltak, akiket nem is kértek fel erre, hanem önként vállalták, hogy véleményt formálnak – vállalva azt is, hogy kiállásuknak akár számukra káros következményei is lehetnek. Egyesek céges partnereket, mások a munkájukat is elveszíthették, mert a szivárványcsaládok elfogadásáról beszéltek.

Az egyik legvitatottabb megszólaló Gulácsi Péter magyar labdarúgóválogatott volt, aki az RB Leipzig kapusa is egyben, illetve Hrutka János újságíró véleménye is nagyot szólt, akit el is bocsátottak ezután a televíziótól.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!