2022. október 3. hétfőHelga
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A 2004-es népszavazás akkor és most: mit írt az eseményről a Transindex titokzatos szerzője, Kutasi Ábel

Gáspárik Attila 2021. december 05. 16:22, utolsó frissítés: 2021. december 13. 10:14

Erdélyben mai napig referenciának számít a 2004-es decemberi népszavazás. Habár a referendum nem érte el sem az érvényességi kritériumokat, sem a magyarországiak ingerküszöbét, és így gyakorlati következménye sem lett, a kettős állampolgárság kiterjesztéséről folytatott megosztó kampány hosszú távra neuralgikus ponttá tette a határon túli kisebbségek kérdését a magyar nyelvterületen.


Az ezzel kapcsolatos politikai vita és a külhoni magyarok 'megtagadása' egyfajta sokként érte a romániai magyarságot – ez a mai napig hatással van a magyar politikai szereplők értékelésére, azok elfogadhatóságára Erdélyben.

A korabeli reakciók között a Transindexen egy hosszú szöveg jelent meg, amelyet egy bizonyos Kutasi Ábel jegyzett. Az akkor álnéven jelentkező szerző ma, vállalva identitását, ismét az olvasók figyelmébe ajánlja írását, és föleleveníti az akkori történetet. Gáspárik Attila vagyok, alias Kutasi Ábel, és egy 17 éves történetet elevenítenék fel.

Számomra a történet 2004 tavaszán kezdődött. Ara Kovács Attilával sétáltunk a budapesti Kossuth Lajos utcában, amikor felnéztem a Magyarok Világszövetsége épületére. Ott számok voltak kitéve, hogy ennyi és ennyi ember írta már alá a kedvezményezett honosításról szóló népszavazási kezdeményezést. Mutatom Attilának, aki akkoriban az SZDSZ politikusa volt. Legyint, marhaság, sosem lesz belőle népszavazás. Patrubányi Miklós (a Magyarok Világszövetségének elnöke) amióta nem kap állami támogatást, mert „Orbán Viktor szerint egy rendezetlen állapotú szervezetnek nem állíthat ki biankó csekket a magyar kormány.” egyre magasabbra kell tegye a mércét, hogy észrevegyék, mondta Attila, a Ceaușescu diktatúra elleni harc egyik legmarkánsabb romániai alakja. ... Tovább sétáltunk...

A népszavazás egyszer csak meglett. A magyarországi politikai elit egyáltalán nem volt rá felkészülve. Senki nem gondolta végig a dolgot. Sokáig mindenki legyintett, mert hát a közvélemény-kutatások szerint úgysem lesz érvényes. Nem is lett, de... De, a politikai közbeszédnek sikerült 2004 december 5-ét azóta is referencianappá nyilvánítania a magyar közéletben. A megosztottság, a minősítgetés magyar világnapjává vált, a valamikori Miklós-nap. Ja, és persze mindenért Gyurcsány Ferenc lett az örökbűnbak.

Akkoriban, 2004-ben Bukarestben próbáltam a médiaszabályozás európai harmonizációját elérni. Sikerélményes periódus volt. Lett egész napos kereskedelmi rádió Kolozsváron, Szatmáron, Nagyváradon... Egész napos fm (rövidhullámú) frekvenciát kapott a kolozsvári, marosvásárhelyi közszolgálati rádió... Fontosnak tartottam, hogy egy-egy közösség saját hangját hallassa és hallgassa, mert az erősíti a lokális identitást. Akkor is, most is fontos volt, hogy a romániai magyarság ne csatolt árú legyen, ne egy melléklet, egy szerződéskiegészítés, hanem önálló entitás, aki ismeri az érdekeit, és ezért harcolni is tud, van saját képe és hangja...

Ezzel ment szembe a magyar állampolgársági népszavazási kezdeményezés

Féltem, hogy elkezdődik az „újmagyar identitás”. A kivonulás a romániai közéletből és várni kell majd a magyar állami támogatásokat. Udvarolni kell az alamizsnáért, mikor melyik magyar kormánynál... Mi is magyar állampolgárok vagyunk, nekünk is jár a pénz... Innen a dühöm is, amivel a cikket megfogalmaztam, Kutasi Ábelként. Az álnévről csak Kelemen Ármin Attila tudott.

Mikor megírtam, akkor jöttem rá, hogy jobb, ha nem nyitok egy új frontot a hazai magyar médiában. Olyanokra is orroltam, mint Balló Áron, pedig ő a pajtásom volt. Rettentő dühös voltam, főleg a volt kommunista lakájmédia szószólóira, akik ezúttal fajmagyar kommentárjaikkal vetették észre magukat. Dühös voltam, mert méltatlanul bántották Cs. Gyimesi Évát, akit személyesen nem is ismertem de... Évekkel később egy RMDSZ szervezte tanügyi konferencián mellém ült és megköszönte... Most újból elolvastam a cikket. Bizonyára öregszem és kopik a kritikai érzékem, de szerintem még mindig vállalható... Ma már biztos aláírnám... Annak idején hatalmas sikernek könyveltem el, mert még Tamás Gáspár Miklós is hivatkozott rá. Meg jó játék volt, ahogy egyesek keresték Kutasi Ábelt... El kell mondanom, FB még nem volt... Hát ennyi... ja, és köszönet a Transindexnek, hogy felpártolta.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!