Légy jó mindhalálig – a Miért nem tud Erdélyben a könyvkiadói mesterség lábrakapni? sorozatból
Selyem Zsuzsa 2008. július 09. 09:56, utolsó frissítés: 2008. július 08. 23:25Nagyvakáció van, 12 éves lányommal a nyaraláshoz rakosgatjuk az olvasnivalót. Móricz Légy jó mindhalálig 1972-es kiadása kerül a kezembe.
Lányocskám azt mondja, van neki másik kiadásban is, a Mondamondó versenyen kapta jutalomként. 2007-ben jelent meg a marosvásárhelyi Hoppá! Kiadónál. (Tényleg így hívják, felkiáltójellel.) No, szuper ez a bőség, válogathatunk. A 72-est újságpapírra nyomták – a 2007-est fehérre. A korábbinak van előszava, szerkesztője, az újnak nuku. A korábbinak a tartalomjegyzéke részletes, az újban csak a fejezetek számai vannak.
A korábbi könyv,
minden tekintetben (van első, nyomdai kifejezéssel so called „szennylapja”, és van utolsó lapja, szerkesztő nevével, műszaki szerkesztő nevével, nyomdai adatokkal stb.), az új hirtelen kezdődik, és hirtelen végződik is, s az a sanda gyanúm, hogy fénymásolattal készítették.
De akkor miért nem másolták át a régi vacakból a minden tekintetben oké Magyarázó szójegyzéket, melyben megtalálja a zsenge olvasó a Bach-huszárok, a cvikker, a dózse, a reterát, a zsinyegés és más ilyen, kétségtelenül nem túl gyakran koptatott szavak jelentését?
Ettől még szinte lehetnénk jók mindhalálig. De nézzük a borítót:
Ismerős?
Honnan?
Ugye, hogy A Pál utcai fiúkból? (Szerkesztőknek, jutalomkönyv-választó magyartanároknak: Fábri Zoltán filmje, 1967.)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!